Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)
A falvak népe sokszor került kapcsolatba a rebellisekkel Egyeseket hírhordásra és egyéb szolgálatokra kényszerítettek, másoknak állatokat, értékeket adtak el. Ha ezt véletlenül megtudták a végvárban szolgáló, a jövedelem-kiegészítéssel törvénytelen módon is próbálkozó katonák, vezetőik tudta nélkül felkeresték az érintett jobbágyot, és annak a címén, hogy a kurucok javát szolgálja, ráijesztettek, hogy tettével súlyos bűnt követett el, és zsarolni kezdték, hogy ha nem fizet nekik, feljelentik a végvár seregszékén. Esterházy Miklós is ilyen ügyben írt levelet Koháry Istvánnak két egerfarmosi jobbágya ügyében, akiket egy Lázár Mátyás nevű ajnácskői katona sanyargatott. Az egyik jobbágy, Tóth Tamás egy kuruc katona megbízásából bement Egerbe, hogy eladjon egy puskát a törököknek. A falusi teljesítette a kérést, és visszatérve, a lőfegyver vételárát átadta a megbízónak. Ám Lázár Mátyás megtudta ezt, és „...több társaival együtt Farmoson lévén, inquisitio alatt kikereste. ..és az szegény emberemen nyolc forintokot rántott... ”. Esterházy Miklós másik jobbágyát azért zaklatta az ajnácskői hajdú, mert valamikor 1676-ban kurucoktól vett egy tehenet, melyet azok a szomszéd faluból hajtottak eL Lázár elvette Nagy Pétertől a haszonállatot, és addig vissza nem adta, míg a kiszabott pénzt meg nem kapta. Idén a hajdú megint elhajtotta a jobbágytól a tehenet, és ismét annak kiváltására szólította fel. Ezért Esterházy Miklós arra kérte Koháry Istvánt, hogy az említett ajnácskői katonát fegyelmezze meg, és az általa elkobzott értékeket szolgáltassa vissza a két egerfarmosi jobbágynak.54 Egy alkalommal Barkóczy György Koháry István közbenjárását kérte, hogy „promoveálja" I. Lipót előtt szomorú helyzetét. A főkapitány sógora arra hivatkozott, hogy birtokait, melyek Munkács [Mukacsiv, UA] körül fekszenek, Thököly Imre felprédáltatta, amit pedig a várba bevittek, az pedig az ostrom alatt ment tönkre. Más megélhetésük pedig nincsen, Szatmáron [Satu Mare, RO] élnek mások jószándékából.55 56 Koháryt a kurucok által okozott károk bejelentésének hitelesítésre is felkérték. Jánoky Borbála állatállományát a putnoki kurucok elhajtották. Az asszony az egri pasának címzett, a panaszáról szóló levelét elküldte Koháry Istvánhoz, hogy ő is pecsételje le, ezzel is megerősítve annak hitelességét, majd Egerbe juttatását kérte tőle. Emellett azt is indítványozta a főkapitány előtt, hogy a parasztvármegyéknek szigorúan tiltsa meg a kurucoktól való bármilyen vásárlást.55 Összegzés Összefoglalásképpen elmondható, hogy a két fél közötti kapcsolattartásban a legjellemzőbb tárgyalási alapot a foglyok kölcsönös kiváltása és cseréje, a fegyverszünet alatt megszerzett kuruc értékek visszaszolgáltatása és a várátadásra való felszólítás jelentette. Ugyanakkor az is kiderül a fentebb leírtak alapján, hogy a menet- és oltalomlevelek kiadása elengedhetetlen volt az egymás térfelére lépéshez és a biztonságos áthaladáshoz. Végül pedig választ kaphatunk arra is, hogy a kurucok által elzsákmányolt, de a fülekiek által később visszaszerzett jószágok és egyéb értékek legtöbbször visszakerültek a jogos tulajdonosukhoz, akik persze némi kárpótlást fizettek a végváriaknak a kiesett jövedelmükért. 54 MNL-OL C 1057. tekercs. N2 691., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Esterházy Miklós levele Koháry Istvánnak (Zólyom, 1678. április 28.) 55 MNL-OL C 1275. tekercs. N2 12435., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Barkóczy György levele Koháry Istvánnak (keltezetlen) 56 MNL-OL C 1296. tekercs. N2 15797., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Jánoky Borbála levele Koháry Istvánnak (Rimaráhó, 1678. szeptember 8.) 170
