Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)

A fegyverszünet életbe léptével kötelező volt visszaadni az addig zsákmányolt értékeket, fegyvereket, lovakat. Ugyanakkor a fegyverszünet alatt szintén tilos volt az ellenfél megtámadása és foglyok szerzése.15 A végvári katonák azonban nem szívesen szolgáltatták vissza a fáradságos, életveszélyes küldetések során megszerzett állatokat és eszközöket, melyek megtartásával, esetleg eladásával jelentősen növelhették vagyonukat. A kuruc katonák szintén ragaszkodtak a tőlük elrabolt tárgyakhoz, és nem mulasztották el felkeresni Koháry Istvánt vissza- adatásuk érdekében. Litassy Imre levele nagyon jó példa az említett problémára. A kuruc tiszt azoknak a katonáknak fegyvereit és lovait követelte vissza, akiket Szegi Mihók és Kajsza Istók támadott meg tíz másik füleki vitézzel fegyverszünet idején.16 Koháry István azonnal intézkedhetett, mert az elvett hátasok visszakerültek a kurucokhoz, de azok mégsem voltak elégedettek. „.. .Fegyverünk és holmi dibdáb javunk s ruhánk oda van még, nem adták [a végváriak vissza], amit nehezen szenvedhetünk.fogalmazták meg sérelmüket. A továbbiakban kérték Koháry Istvánt, hogy az általuk összeírt listán található értékeket juttassa vissza nekik.17

Csanády István hasonló problémával kereste fel a füleki főkapitányt. Fegyverszünet idején Ragályi János az embereivel betört Miskolcra, több kurucot levágott, emellett fegyvereket és lovakat is zsákmányolt. Csanády azt írta, hogyha Koháry a négy lovat „öltözetivei együtt” vissza nem küldi a levelet átadó kurucokkal, jelenteni fogja az esetet mind Thököly Imrének, mind Aeneas Caprara tábornoknak.18 19

A putnoki kuruc helyőrség parancsnoka egy alkalommal levélben kereste fel Koháryt. Gyalogos kurucok elfogtak egy falusi papot, és 200 arany váltságdíjat követeltek tőle, de a málnapataki [Málinec, SK] jobbágyok kezességet vállaltak érte, ezért a falusiaknak átadták. Koháry azonban a papot kivette a fogságukból, és ezért most a kuruc talpasok a főkapitánytól kérték az elmaradt sarcát, és ha nem fizetne, a gyalogosok azt ígérték neki, hogy „...Nagyságodnak tudván jószágát, az Nagyságod emberi és jószága fogja kárát vallani... Kakas András, a papot sarcoltató kurucok elöljárója, szintén levélben figyelmeztette Koháryt, hogy a sarcot fizessék vissza nekik, mert mind az ő, mind Bélteky Pál (aki a papért elment) birtokára rá fognak törni, és tízszeres kárt tesznek.20

15IVÁNYI Emma: Közvetítési kísérletek a bécsi udvar és Thököly között. In: A Thököly-felkelés és kora. Szerk. Benczédi László. Akadémiai Kiadó, Bp. 1983. 134. és 140.

16 MNL-OL C 1296. tekercs. N2 15794., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Litassy Imre levele Koháry Istvánnak (Rimaszombat, 1680. március 20.)

17 MNL-OL P 2257, 667. egység, 7. tétel B., föl 135., (Koháry István (1649-1731) levelezése), Gál István és társai levele Koháry Istvánnak (Rimaszombat, 1680. március 22.)

18 MNL-OL C 1275. tekercs. N2 12445. és C 1276. tekercs N2 12686., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Csanády István levele Koháry Istvánnak (Miskolc, 1680. december 23.)

19 MNL-OL C 1087. tekercs. N2 6510., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Putnok kuruc kapitányának levele Koháry Istvánnak (Putnok, 1678. szeptember 19.)

20 MNL-OL C 1302. tekercs. N2 16958., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Kakas András és társai levele Koháry Istvánnak (Felsőpokorágy, jelöletlen év, szeptember 9., de összefüggések alapján 1678-ban kelt a levél). A kuruc altiszt igy fogalmazott az elégtételükről: „...Ha az mi pénzünk meg nem lesz...Isten engem úgy segéljen, Nagyságod és Bélteky Pál nemannyi kárát fogja vallani. Tudjuk Nagyságodnak sok helyen való jószágát, Béltekynek is majorját, fel verjük minden marháját, vagy elhajtjuk, vagy ha egyébképpen nem, mind levagdaljuk, egyszóval ha Isten megengedi, két vagy három ezer forint kárt tészünk Nagyságotoknak és Kegyelmeteknek...”

160