Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén
Az iparvágányok kiépítését az 1860-as évek végén kezdték meg. Miután az állam a pest-salgótarjáni vasútvonalat 1868-ban csak a mai Salgótarján külső állomásig vásárolta meg, így tulajdonképpen az állomástól a József-rakodóig húzódó sínpárt tekinthetjük a vidék első iparvágányának. Erre a rakodóra kezdetben csak a József-táróból szállítottak szenet.4 1878-ban kezdték mélyíteni Salgótarján nyugati részén a József-aknát, amely egy évvel később kezdte meg működését. A kitermelt szenet a Pipis-hegy alatt fúrt 780 méter hosszúságú alagút segítségével, keskeny nyomtávú vasúton juttatták el a József-rakodó- ra. Kezdetben lóval, majd villamos mozdonnyal vontatták a csülökét.5 1889-ben a vasutat meghosszabbították egy négyszáz méter hosszú láncpályával, amely az újonnan megnyitott Károly-aknáig vezetett. A kisvasúti vonal 1915-ben tovább bővült, akkor egy ezerméteres láncpályával, amely a Gyurtyánosi-lejtősaknát szolgálta ki. A bányák megszűnésével, 1925-ben a József-rakodó felszámolásra került.6 Az első jelentős normál nyomtávú iparvágány az 1870-ben elkészült, a MÁV fővonalból kiágazó, az Emma- és Új-akna felé vezető 1300 méter hosszú pálya volt. Ettől kezdve a szenet közvetlenül a vasúti kocsikba lehetett rakni, s nem kellett tengelyen az állomásra fuvarozni. Az Emma-akna rakodóját a bánya megszűnése után, 1883-ban négyszáz méter hosszú láncpályával kötötték össze a Forgách-aknával. A Forgách-akna felszámolását követően az iparvágányt a mai ÉMÁSZ telepig mintegy hatszáz méter hosz- szúságban visszabontották, a megmaradt részt pedig 1922-ig különböző ipari üzemek használták.7 Még 1869-ben a vasúti fővonalból, illetve az acélgyári iparvágányból kiágazó normál nyomtávú sínpárt fektettek le a Rudolf-táró rakodójáig. A Rudolf-tárót a rakodóval összekötő lóvasút vonala később az inászói iparvasút alapja, a rakodó utóda pedig a Zagyvai- rakodó lett.8 1871-ben elkészült a Zagyvai-rakodó és Inászó közötti nyolc kilométer hosszúságú, keskeny nyomtávú iparvasút.9 A pályát 1889-1890-ben Székvölgyig meghosszabbították.10 A vasútvonal kezdetben az inászói bányatelepen keresztül, a völgy két oldalán kanyargód, később a pályát a völgy bejáratánál egy acélhídon vezették át. Az üzembe helyezést követően az inászói bányákból kitermelt szénnek a rakodóra továbbítását két gőzmozdonnyal oldották meg, de 1892-ben Inászó bányatelepen már tizennégy-mozdo- nyos fűtőház épült a megnövekedett szállítási feladatok eüátására. 1893-ban a vonal Zagyvai-rakodótól Vízválasztóig tartó szakaszát kétvágányúsították, amikor már tizenöt 4 KRISTON László: A salgótarjáni szénmedence bányavasútjai. In: VI. Salgótarjáni Ipartörténeti Emléknap. Salgótarján, 2013. 45. p. (továbbiakban: KRISTON 2013.) 5 SZVIRCSEK Ferenc: József-akna, Károly-akna. Salgótarján, 2005. Polar Studio. 2. p., 5. p. 6 KRISTON 2013. 46. p. 7 Uo. 46. p. 8 Uo. 46. p. 9 DZSIDA József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868- 1943-ig. Salgótarján, 1944. SKB Rt. Bányaigazgatóság. 40. p. (továbbiakban DZSIDA 1944.) 10 MNL NML XI. 5. 39. d. Műszaki leírás az SKB Rt. zagyvarakodó-inászói keskenynyomtávú gőzüzemű vasútjának 67-69. szelvényei közt kiágazó, a székvölgyi bányákhoz vezető keskeny nyomtávú gőzüzemű vasútjairól. 1923. június 3. 103
