Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
Feltártuk a várfal alapozási árkát. Az alapozási árok a belső oldalon korábbi objektumot is átvágott, és betöltése részben paticstörmelék volt. A paticstörmelék legkésőbb a vár építésének végén felszámolt építményre utal, ez lehetett esetleg egy kemence is. A korábbi objektumból, égett betöltésből lelet nem került elő, mesterséges eredete nem bizonyítható, de feltételezhető, s a várhegyen a várépítés előtti tevékenységre utalhat. A hegycsúcs déli lábánál csekély mélységű árok betöltését bontottuk ki. Az északi oldalon a külső fal meghosszabbításának vonalában falmaradványt nem találtunk, ennek alapján itt nem volt falszoros, vagy azt teljesen elbontották. A feltárás és felmérés alapján a nagyjából ovális alaprajzú vár belső várra és falszorosra tagolódott. A belső várat a vastagabb belső fal, a falszorost a külső, vékonyabb fal határolta. A vár építése a történeti párhuzamok alapján tehető a 13. század közepére, a leletanyag sem támasztja alá a korábbi keltezést. Az épületszárny pusztulási rétegében feltárt kerámia alapján arra következtethetünk, hogy a vár pusztulása legkésőbb a XIV. század első évtizedeiben következhetett be, s a rétegviszonyok arra utalnak, hogy a várat ezt követően nem építették újjá. Különös figyelmet érdemel a késő-középkori lelethorizont, melyet objektumokkal nem tudunk összekapcsolni. A történeti források adatolják a tágabb környék egyes, már elhagyott várromjai esetében is a husziták jelenlétét a 15. század közepén.7 Az ellenük folytatott hadjáratról, ostromokról is több erősség esetén írott forrás maradt fenn. Valószínűnek látszik, hogy ezzel függ össze a sámsonházai vár 15. századi lelethorizontja. Az ekkor talán még jelentős fennálló maradványokkal rendelkező várrom alkalmas lehetett az ideiglenes használatra, átmeneti védekezésre. A vár déli külső falánál előkerült kőgolyó hadi eseményre is enged következtetni. 2. A kutatások eredményeinek részletes leírása 2.1. Ásatás 2.1.1. Az északi épületszárny Az épületszárny területén egyenetlen, hepehupás felszínű feltöltődés volt (14. ábra), melyet a 2004-ben nyitott 1. kutatóárokkal vágtunk át (24-25. ábra). A feltöltődést köves humusz, alkotta, melyben az épület falának leomlott, összefüggő darabjai is feküdtek: egy téglából készült nyílásáthidaló részlete és egy vakolt felületű kőből falazott faltömb. Az omladék alatt a vízszintesre faragott sziklafelszínt 10-20 cm vastagon égett réteg borította, a réteg dél felé vastagodott, a réteget főleg hamu és elszenesedett famaradványok alkották. Az összefüggő, elszenesedett gerendamaradványok az épület födémjéből zuhanhattak le. A rétegben kerámiatöredékek, szegek, egy sarkantyútöredék és egy őrlőkő darabjai feküdtek. Az épület alsó szintjének padlóját, melyet a simára megfaragott sziklafelszín alkotott, 294,34 m-en találtuk meg. Az udvar felőli falban egy keskeny ablaknyílás alját és könyöklőjét találtuk meg. Az ablak könyöklőjének szintje (az épületbelső felőli falsíknál) 296,1 m. A falat az alsó szint padlójánál magasabban, a lépcsőzetesen megfaragott sziklára építették rá. 7 BODNÁR - CABELLO- SIMON 1993; KOVÁCS 1974, 5-71 49
