Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
Az épület 2,45 m vastag külső falát a kőtörmelékes altalajba ásott alapozási árokba alapozták. A falon kívül egy cölöplyuksor húzódott, a cölöpök elhelyezési árka közvetlenül a fal mellett volt, a fal alapozása már részben vágta is az árok betöltését. A cölöpök elhelyezési árka mellett a külső oldalon megfigyelhető volt az azt megelőző felszín, melyet az árok betöltésére (visszadöngölésére) is ráfedő vékony meszes vagy kőporos fehér réteg fedett, ezt egy 5- 20 cm vastag sötét réteg, a cölöplyukak oldalához csatlakozó, azok fennállásához kapcsolódó járószint vagy feltöltés zárta le (24-25, 8-9. ábra). A rétegből egyetlen kerámiatöredéket gyűjtöttünk, mely egy eredetileg vsz. fehér, kézikorongon készült edény oldaltöredéke. Az ezt követő rétegek mindegyike úgy tűnik, áthúzódott a cölöpök helye felett. E rétegek az épületszárny felépítésével függnek össze. A cölöpöket kihúzták a helyükről, üregük üresen maradt, a járószintjüket és üregüket fedő rétegek a következők: sziklatörmelék, meszes (mészkőporos) réteg, újabb sziklatörmelék, újabb meszes réteg, ez utóbbinak alja az árok keleti falában a felmenő fal aljához fut be, az alsóbb rétegeket átvágva. A nyugati metszetfalban valamennyi, a cölöplyukak feletti réteg nekifut a kőfalnak, az alsó kőtörmelékes réteg kivételével, úgy tűnik tehát, hogy a cölöpöket vagy a sziklatörmelékbe alapozott várfal alapozásának kiásása előtt, vagy ezt követően, legkésőbb a felmenő fal építésének megkezdésekor emelték ki. A sűrű cölöpsortól a fal külső oldalához ugyanis nem férhettek volna hozzá, a cölöpök helyére ráfedő kőtörmelék pedig nagy valószínűséggel a várfal illetve az épület helyéről származik és a felmenő fal építése előtt kerülhetett annak külső oldalára. 2.1.2. A várhegy csúcsa, a belső vár déli oldala A hegykúp platójának legmagasabb pontja a déli oldalon található. A várfal lokalizálására és annak tisztázására, hogy itt a vár milyen épületrésze állhatott, a csúcson álló háromszögelési pont közelében az észak-déli irányú 2. kutatóárkot tűztük ki. Az árkot később meghosz- szabbítottuk észak felé és két szakaszban dél felé, amíg elértük a külső várfal külső síkját. A humuszréteg alatt az árok keleti széle mentén, valamint délnyugati részén 298,30 m magasságon egy nagyjából vízszintes felszínt találtunk. Ezt a felszínt az árok nyugati szélénél egy nagyobb, a terepalakulatban is kirajzolódó mélyedés, a délkeleti részen egy kisebb bolygatás szakította meg. Mindkét helyen a rétegek és jelenségek lepusztultak, a jelek szerint a vár pusztulása utáni bolygatásokról van szó (26-27. ábra). Árkunk déli felében a humusz alatt a várfal kisebb kiterjedésű omladékrétegét és közvetlenül alatta a fal maradványát találtuk. A falon belül a humusz alatti felszínen kirajzolódott a várfal belső alapozási árkának sávja, a kutatóárok nyugati oldalán pedig egy égett betöltést dokumentáltunk, melyet az alapozási árok elvágott. A várfalon belül az említett szint alatt egy kb. 90 cm széles, a várfalra nagyjából merőleges hosszúkás köves objektumot figyeltünk és tisztítottunk meg, melyet szárazon rakott falalapozásként értelmeztünk (10. és 30. ábra). A jelenség tetejének szintje 298,25 m volt. Az objektum és a várfal között a már említett beásás elpusztította a rétegeket, így azok kapcsolata nem volt egyértelműen tisztázható. A várfal alapozási árkának betöltését kibontottuk, az két fő rétegből állt. Az árok betöltésére is ráfedő, annál későbbi réteg nem maradt meg. A jelek szerint tehát a humusz alatti felszín egy lepusztult felület, ahol a középkori járószint nem maradt épen (26-27. ábra). Az alapozási árok betöltésének felső rétegét nagyrészt egy kiégett paticsfalú építmény omladéka alkotta (23. ábra 3). Az agyagtapasztást vesszőfonatra hordták fel 3-6 cm vastagságban, az ágak lenyomata a töredékek hátoldalán megőrződött. A töredékek másik oldala, 50
