Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
pusztulás körülményeiről. Nógrád megyében az országon belül jelentős a várak kutatottsá- ga, ami a sámsonházai vár történeti és régészeti értékelését is segítette.5 Ki kell emelni a vár közvetlen környezetére vonatkozó, a közelmúltban folyt környezettörténeü kutatást, mely támpontokat adott az Árpád-kori klímára és a jellemző fafajokra.6 A várrom egy meredek oldalú, kis területű, észak-déli irányban hosszúkás hegykúp területét foglalja el (2. ábra). A hegycsúcsot északról és nyugatról meredek, keletről mérsékelt lejtő határolja, délen közvetíenül előtte egy laposabb terület található, mely enyhe lejtőbe megy át kelet felé. A hegykúp meredek oldalában és tetején találhatók a várrom csekély felmenő falmaradványai, a kis területű hegytető északi szélén áll a két legjelentősebb felmenő falszakasz, melyeknek külső falsíkja nagyrészt ép, belső falsíkja lepusztult. A falmaradványok belső oldalával párhuzamosan alacsonyabb falcsonkok láthatók, melyek azt jelzik, hogy itt egy épületszárny lehetett. A hegycsúcs nyugati részén látható egy kerek besüllyedés a sziklában, ide tehető a vár egykori ciszternája. A hegycsúcs kis területe sem egyenletes, legmagasabb pontja a déli oldalon található, a ciszterna és az északi falmaradványok melletti terepszinteknél 2,5-3 m-rel magasabban. Az első kutatási évadban az északi oldalon lokalizált épületszárnyat vágtuk át a külső fal két fennálló falszakasza között a belső faltól egészen a külső lejtő széléig. Az árokban megtaláltuk az épületszárny alsó szintjének padlóját. A padlót égett réteg fedte, e felett a falak pusztulásának törmelékrétege feküdt. Az udvar felőli falban feltártuk egy ablak alsó részét. A külső falon kívül egy cölöplyuksort találtunk, melyet a megfigyelések szerint közvetlenül a fal felépítése előtt számoltak fel. Úgy tűnik, a palánkfal nem állhatott fenn hosszú ideig a várfal felépítése előtt, az azonban valószínű, hogy nem az építkezés lehatárolására szolgált, mert az építés során elbontották. A korábbi közléseinkben hangsúlyosan számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy a palánk és az alapozási árokban talált paticsos betöltés a vár korábbi építési periódusára utal. Ezt ma kevésbé tartjuk valószínűnek, az említett nyomok a vár építéséhez kapcsolódó ideiglenes építményekre is utalhatnak. A várrom három, erősen lepusztult falmaradványánál kisebb feltárással megkerestük és felmértük a külső falsík részleteit, s a várrom teljes területéről alaprajzi, az északi falmaradványról homlokzati felmérést készítettünk. A második évadban a várhegy legmagasabb pontját vágtuk át kutatóárokkal, melyet meghosszabbítottunk dél felé egészen a külső várfalig, s további két árokkal a vár déli előterét és az északi külső falat vizsgáltuk. A várhegy tetején faszerkezetű épületre utaló részleteket találtunk. A várfalra nagyjából merőleges szárazon rakott kőalapozás mellett egy nagy méretű cölöplyukat találtunk. A cölöp feltehetőleg nem magához a falszerkezethez tartozott, de elképzelhető, hogy az épület tetőszerkezetét tarthatta. A belső várban a déli oldalon a terepviszonyok ma is egy hosszúkás laposabb területet mutatnak. Jelenleg úgy tűnik, hogy itt egy - talán több osztató - faszerkezetű épület állt, amelyet szilárd stratigráfiai támpontok hiányában a várral egykorúnak tarthatunk. 5 SIMON 1988, 1989, PÁLMÁNY 1989, C AB ELLŐ 1993 6 ZATYKÓ 2010 A birtoktörténeti áttekintésben Sámsonháza Györfíyre hivatkozva a 13. század második felétől királyi birtokként szerepei azonban Györffy valójában a - talán Záh nembeli - Verebi családhoz köti a birtokot és a vár építését, ki GYÖRFFY 1998 218, 220,229, RÁCZ 2006. 237-238 48
