Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Múzeumügy - Boros Ágnes: Múzeumpedagógia a Dornyay Béla Múzeumban

felnőttek és aktív nyugdíjasok, kismamák, civil szervek, sérült vagy fogyatékos embertársaink, fiúk, lányok, pedagógusok, nők és férfiak, stb. korra, nemre, vallásra és politikai nézetre való tekintet nélkül. A legfontosabb talán az az igény, amelyet ők maguk fogalmazhatnak meg egy minőségi múzeumi időtöltés alkalmára.

igény:

• kezeld emberként

• hallgasd meg

• ösztönözd

• hagyd kibontakozni

• hagyd fantáziáim

• adj eszközt

• adj feladatot, kihívást

• kérdezz (irányított)

• aktivizáld, vond be, fejleszd (képességek)

• segítsd

• ...

A 21. századi múzeumpedagógia újra és újra felmerülő kérdése, hogy „bütyköljünk” vagy sem? A kézműves tevékenységnek biztosítani kell bizonyos feltételeket: egy zajmentes, részben elszigetelt helyszínt, ahol a foglalkozás zajlik, nyersanyagokat, újrahasznosítható anyagokat, eszközöket, megfelelő berendezést, amely a kényelmi szempont miatt is szükséges. Kérdés, hogy mindennek az anyagi vonzatát maga a múzeum állja, vagy a foglalkozás bizonyos költségtérítést igényel. A Dornyay Béla Múzeumban mindkettőre volt már példa. Máshol előfordul, hogy minden adott egy ilyen jellegű foglalkozásra, csak a múzeumpedagógiával megbízott szakember nem rendelkezik túl nagy kézügyességgel. Ekkor a tevékenység történhet meghívott előadó, szakember segítségével is.

Van, aki a kézügyességet és koordinációt fejlesztő múzeumi programot inkább az iskolai technika óra anyagába építené. A múzeumot feladatlappal, füzetekkel, esetleg drámapedagógiai eszközökkel fedezteti fel a látogatókkal. Emellett a gondolatmenet mellett szól, hogy ilyen tevékenység közben a közösség valóban egymásra figyel, egymás reakcióira és saját ténykedésükre, szavaikra, mozdulataikra. A tanulás folyamatát egy kínai mondás így írja le: „Mondd el és elfelejtem,

Tanítsd meg, és emlékezem rá,

Lehessek részese, és megtanulom. ”

Azaz ahogyan a tanulásmódszertan szakemberei tartják: „A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha multiszenzoros módon, különböző modalitásokon - hallás, látás, tapintás és mozgásérzékelésen - keresztül történik. A legtöbb diák 10%-át tartja meg annak, amit olvas, 20%-át annak, amit hall 30%-át annak, amit lát, 50%-át annak, amit lát és hall és 70%-át annak, amit ki is mond, és 90%-a megmarad viszont annak, amit mond és csinál is. ” Éppen ezért is tartom helyén valónak a kézműves foglalkozásokat a múzeum- pedagógiai tevékenység kiegészítéseként. Nem csak a gyermekeknek van szüksége ilyen élményekre, de a felnőttek és az idősebbek is hálásak, ha a múzeumi látogatás végén valami aprósággal, esetleg saját készítésű ajándékkal térhetnek haza. Emlék lesz, és nem csupán egy látogatás tárgyiasult végeredménye, de az információk, hatások és érzelmek személyiségfejlesztő „műemléke”, művészi igényű műtárgya.

A múzeumpedagógiai tevékenység tehát nem csupán egy kiállítás hasznosítása, ennél sokkal több. Alkalmazkodnunk kell a közönség, a látogatók igényeihez, meg kell találni a kívánságok és lehetőségek közötti arany középutat. Az óvodák felől a népszokás326