Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
nagygazdák cserélték le igavonó ökreiket lovakra, de csak azokon a településeken, ahol több lehetőség volt a fuvarozásra. Hollókőn, jellemzően birtokterületi szempontból kicsiny területen, 2-3 holdon gazdálkodtak a helybéliek, így csak azok tartottak lovat, akiknek 7-8 hold földjük volt. A szekereket is inkább ökrökkel húzatták, csak amikor már megjelentek a homokfutók vagy a kocsik, akkor használtak lovakat. Baromfi A szárnyas jószág a házak melletti ólakban kapott helyet. Ezeket a melléképületeket a házak udvarának belső részére építették általában valamilyen maradék anyag és faágak felhasználásával. Az 1909-es nagy tűzvész után már deszkából építették ezeket az ólakat, amelyeket sokszor a házakról megmaradt cseréppel fedtek le. A házaknál nem volt önálló baromfiudvar, így az állatok szabadon mászkáltak a portákon. A libákat, kacsákat általában egy kisgyerek kihajtotta a határba, majd estére visszaterelte őket a házhoz. A Hollókőn jellemzően tartott szárnyasok: a liba, a tyúk, a gyöngytyúk, a kacsa és a galamb voltak. A baromfitartás több szempontból kifizetődő volt, mivel tojása mellett könnyen lehetett szaporítani és tolláit felhasználni. A baromfi szaporításában a kotlósnak volt a legnagyobb szerepe, mert a jó kotlóstyú- kot a lúdtojásra is ráültették. A keltetéshez használt, fűzfából font kosarakat bent tartották a házban, közel a kemencéhez. A frissen kelt naposcsibéket a gazdasszony gondozta 4-5 napig, napjában többször megetette kenyérrel, kukoricadarával és csalánnal. A tyúktojást a gazdaasszony mindig gondosan begyűjtötte, és a vásárokon eladta, így ebből önálló jövedelme származhatott. A ludak és a kacsák tollát egyaránt felhasználták. A téli időszakban zajló fosztáson az apró pelyheket letépkedték a toliról, amelyeket azután eladtak. A falubeliek az 1930-as évektől fokozatosan lecserélték a szalmával töltött ágyneműiket, a dunnát, a párnát a lefosztott pehellyel töltötték meg. Istálló. Manga János felvétele, 1949. PMFS720 Ökrösszekér. Fényes Dezső felvétele, 1936. PMF318. 306
