Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről
Leírás. D4. A rágófelszín kontúrja háromszögletű. Négy fő redő fejlődött ki (anteroloph, pro- toloph, metaloph, posteroloph). Az anteroloph és a posteroloph a linguális sarokban kapcsolódik. A protoloph-metaloph kapcsolat is közel van a linguális sarokhoz, de némileg labiális helyzetű. A rágófelszín centrumában egy hosszú izolált redő látható (anterior centroloph ?). P4. A rágófelszín kontúrja elliptikus. Az anteroloph rövid és izolált, a protoloph, metaloph és posteroloph a protoconehoz kapcsolódik. A rágófelszín centrumában egy izolált anterior centroloph látható. A fog kétgyökerű. Ml-2. A rágófelszín kontúrja négyszögletű, a rágófelszín konkáv. Az anteroloph lin- guálisan és labiálisán is szabadon végződik. A protoloph, metaloph és, posteroloph lin- guálisan kapcsolódik. Az anterior centroloph hosszabb, mint a posterior centroloph. A két centroloph csak egy esetben (1/14) fuzionál. A fiatal kopatlan molárisok linguális felszíne finom redőkkel ornamentált. Extra redők előfordulása: nincs extra redő: 5/14, anterior extra redő van, posterior extra redő nincs: 8/14, anterior és posterior extra redő egyaránt van: 2/14. A posterior centroloph labiális kapcsolata gyengén fejlett: 2/14. M3. A rágófelszín kontúrja trapéz alakú, a hátulsó szegély keskenyebb. Az Ml-2 morfológiájával ellentétben az anteroloph linguálisan és labiálisán sem végződik szabadon. Linguálisan a fő redők: az anteroloph, protoloph, metaloph és posteroloph az endolophoz kapcsolódnak. Antero-labiálisan az anteroloph, metaloph és anterior centroloph kapcsolódnak. A posterior centroloph, a metaloph és a posteroloph postero- labiálisan kapcsolódik. A posterior centroloph hosszabb, mint az anterior centroloph. A 2012.167. sz. példányon egy posterior extra redő és egy anteroloph-protoloph közötti extra redő fejlődött ki. d4. A rágófelszín kontúrja háromszögletű. Az elülső szegmens variábilis, a hátulsó szegmenst a linguálisan kapcsolódó mesolophid és, posterolophid, valamint a közöttük levő rövid posterior extra redő alkotja. p4. A rágófelszín kontúrja háromszögletű, de hátulsó szegmense szélesebb, mint a d4 esetében. Az elülső szegmenst az anterolophid és ,az erősen redukált metalophid alkotja. A hátulsó szegmensen a linguálisan kapcsolódó mesolophid és posterolophid látható. Posterior extra redő nincs. ml-2. A rágófelszín kontúrja négyszögletű. Konstans elemei a négy fő redő (anterolophid, metalophid, mesolophid, posterolophid) és egy hosszú posterior extra redő. A Heissig (2006) féle nómenklatúra szerinti extra redő 4. Az anterolophid és a cen- trolophid linguálisan kapcsolódik a metaconidhoz. A metalophid linguális vége megközelíti a metaconidot, de nem éri el. A mesolophid és a posterolophid linguálisan kapcsoltak. A fő redők labiális végződései szabadok. További extra redők előfordulásai: Extra redő 1 (1/11), extra redő 2 (6/11), extra redő 2 és 3 együttesen (1/11). Három példány esetében vannak ép foggyökerek. Valamennyi egyszerű kétgyökerű, bifurkációra utaló jelenségek nincsenek. m3. A fogkorona alapstruktúrája a ml-2 fogakéval megegyező, de a rágófelszín hátulsó szegmense elkeskenyedő. Extra redő 1 és 2 a 2012.188. sz. példányon látható. Kommentár. A Miodyromys Kretzoi, 1943, Prodryomys Mayr, 1978, Pseudodryomys, De Bruun, 1966, Pendryomys Stehlin & Schaub, 1951 és Myomimus Ognev 1924 genusok viszonya és szinonimizálhatósága még vita tárgyát képezi. A litkei anyag morfológiája (két centroloph a felső molárisokon és egy, vagy több extra redő az alsó fogak koroná256
