Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről

ján) megfelel a Miodyromys nemzetségnek, mely a leggyakoribb Myomiminae pelenem Közép-Európa középső miocén üledékeiben (Daxner-Höck, 2010).

A Litke 1,2 lelőhelyekről előkerült Miodyromys sp. különbözik- a Miodyromys aegecii Baudelot, 1972 fajtól abban, hogy a Ml-2 extra redői kevésbé fejlettek, a méretek pedig, lényegesen kisebbek;- a Miodyromys hamadrias Major, 1899 fajtól abban, hogy a Ml-2 extra redői kevésbé fejlettek, az ml kétgyökerű és a méretek kisebbek;- a Miodyromys grycivensis Nesin & Kowalski, 1997 fajtól abban, hogy a Ml-2 extra redői kevésbé fejlettek és a méretek átlagosan kisebbek;- a Miodyromys vagus Mayr, 1979 fajtól abban, hogy az Ml-2 molárisokon a pro- toloph és az anterior centroloph labiálisán mindig kapcsolódik, az ml-2 molárisok két- gyökerűek és a méretek kisebbek;- a Miodyromys biradiculus Mayr, 1979 fajtól abban, hogy az Ml-M2-M3-ml-m2 molárisokon az extra redők száma kevesebb és azok gyengébben fejlettek, a méretek átlagosan kisebbek;- a Miodyromys asiamediae Maridét et al, 2011 fajtól abban, hogy az m2 anterolophidja és metalophidja között nincs extra redő, a méretek kisebbek;- a Cománe?tiről előkerült Miodyromys aff. grycivensis (Hír et al, 2011) lelettől abban, hogy a Ml-2 molárisok anterior extra redőjje rövidebb;- a Schellenfeld 4.ről leírt Miodyromys sp. 3 (Ziegler, 1995) anyagtól abban, hogy az m2 molárisokon a mesolophidok jobban fejlettek;- a Gratkornról leírt Miodyromys sp. (Daxner-Höck, 2010) anyagtól abban, hogy az extra redők jobban fejlettek, ugyanakkor a méretek hasonlóak.

A szerbiai Táraikról részletesen még nem leírt Miodyromys wesselsi Krstiö et al (2008) szerint komplexebb morfológiájú, mint a M. aegercii, így nem azonosítható a litkei anyaggal.

A M. praecox Wu, 1993, M. prosper (Thaler, 1966), M. hugueneyae Agusti & Arbiol, 1989 fajok nagyságrendileg idősebbek, késő oligocén, korai miocén (MN3-ig) korú elemek, így a litkei anyag meghatározásánál kizárhatók.

A legjobb morfológiai és méretbeli hasonlóságot a kazahsztáni Zaisan -medencéből leírt Miodyromys cf. biradicuhis (Kowalski & Shevyreva, 1997) leletekkel találtuk, noha a közép-ázsiai anyag nem statisztikus mennyiségű és nem is egy lelőhelyről származik.

Európában a Miodyromys nemzetség taxonómiája és evolúciója az Alpok északi előterének medencéjében a legjobban ismert és feldolgozott (Mayr 1979, Heissig 2006, Wu 1990,1993, Kálin & Engesser 2001). A litkei populáció nem azonosítható a Miodyromys nemzetség innen leírt evolúciós vonalának egyik képviselőjével sem, mivel valamennyi Dél-német és svájci MN5 és MN6 zónába sorolt faunában, mely Cricetodon meinit tartalmaz a lükéinél lényegesen nagyobb termetű Miodyromys alakokat találunk:

Edelbeuren-Maurerkopf, Wannenwaldtobel 2, Hohenraunau, Unterneul la, Ebershausen Sagentobel

MN5, Sach (1999):

MN6, Sach (1999): MN5-MN6, Seehuber (2008): MN5, Heissig (1989):

MN5, Heissig (2006):

MN6, Heissig (1989):

C. aff. meini, M. aegercii; C. aff. meini, M. aegercii; C. cf. meini, M. aegercii; C. cf. meini, M. aegercii; C. meini, M. vagus;

C. aff. meini,

M. aff. aegercii;

257