Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Concerto bizarro” – Gulácsy Lajos utolsó alkotásai a Mihályfi-gyűjteményben
testetlen asztrál lények lakják, felfoszlott formájúak, sápadt színük csak éppen dereng, cselekvésük erély nélkül való imbolygás. Némelyik színné vált illatnak hat... Ott nincs erő, nincs akarat, nincs semmiféle mérhetőség. Mint felesleges hm, ki van belőle vetve a gondolkodásnak ama sínje, amit mi a földön bgikának nevezünk Ez a világ nem a vidám gyermekmesék világa, a néhány kedvesebb, kezdetben szerepeltetett, naivan bájos figura mellett ezeket a történeteket rosszindulatú törpék, tébolyodon tudósok, gonosz feltalálók s teremtményeik; különös, fantomszerű gólemek, műlények népesítik be, a városka kezdetben kedves mesebeli lakói az évek folyamán gonosz csőcselékké válnak. Mintha a Gulácsy Lajos tudata mélyén mindvégig rejtőző szörnyek s a tőlük való halálos rettegés egyre inkább felszínre törnének. Úgy tűnik, mintha ez a világ magába szippantotta volna az alkotót: erről tanúskodik Comóból Erdei Viktornak írt levele is: „Kedves hercegem ! Meg fog nekem bocsátani, hogy ismét egy lepkét libbentek Tabánból de hiszen hercegséged is jól tudja, hogy Na'Conxypan ... kis különítvény ... hogy kis különítvény ...és NananaConxypan és hogy kis különítvény... különítvény... külön különítvény és megint Na 'Conxypan. ”6 7 Ijesztő a változás, ha összevetjük Gulácsy korábban papírra rótt, világos gondolataival, vagy akár magánleveleivel. Kínálkozik a prózai hasonlat; olyan ez a néhány sor, mint amikor a lemezjátszó tűje elakad a hanglemez barázdái között és céltalanul jár körbe- körbe. 1911-ben írta Gulácsy a fenti levelét, melyből idéztünk. Ebben az évben venni észre a művész további leveleiben, írásaiban az anyagi gondok, az elszigetelődés, a sikertelenség miatti szorongást, a leszámolást a nagyra törő reményekkel. A kiábrándult hangulatot fel-felvillanó játékos gondolatok váltják, a művész elméje ide-oda csapong a két véglet között. Bár ezt a különös intermezzót követően még számos nagyon fontos mű született, az alkotó itthon egy vidéki kiállítás sorozaton vett részt, színpadtervet készített, az ebben az időszakban keletkezett több alkotáson felfedezhetjük a kirekesztettség gondolatát, egy különös, inkább fenyegető, mint mulatságos képi világ jelenlétét. A Na'Conxypan világát megörökítő rajzokon különös, csetlő-boüó lények jelennek meg a korábbi kedves mézeskalács figurák helyett, az 1913-ban keletkezett, Na'Conxpanban hull a hó című, magántulajdonban lévő alkotáson a kávéház kirakat üvegén túl a hóesés, a város, a hóban baktató apró figurák - az üres kávéházban egy asztal foglalt csak, csokornyakkendős figura ül mellette, maga elé néz, talán még kávéscsészéjét sem látja. Gulácsy Lajos ő, akit lassan önmagába zár saját világa, s ezáltal kívül reked az emberi világon. A Dornyay Béla Múzeum Mihályfi gyűjteménye Gulácsy Lajos huszonnégy alkotását őrzi. A festmények, rajzok többsége a művész rokokó s a kora reneszánsz ihlette, régmúlt idők hangulatát idéző, játékos, mesés világát jeleníti meg. A finom nőalakok, apró életképek, városrészletek s egy szuggesztív önarckép mellett a művész utolsó alkotói korszakát az 1916-1918 között született, Szabadi Judit, illetve Szíj Béla Gulácsy-mono- gráfiáiban reprodukált, az 1966-ban, Székesfehérváron megrendezett Gulácsy Lajos-em- lékkiállításon is szereplő Kompozíció reprezentálja. Szintén idesorolható az az 1912-ben keletkezett két tanulmánylap, melyek közül az egyik zavarba ejtő Bohócokat ábrázol, a 6 Gulácsy: 21. p. 7 Gulácsy: 24. p. 233
