Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Concerto bizarro” – Gulácsy Lajos utolsó alkotásai a Mihályfi-gyűjteményben
másik pedig Keleti Artúr: A kámzsás festő strófái című verseskötetében megjelent illusztrációhoz készült tanulmányrajz. E két utóbbi alkotás a művész - korábbiakban röviden ismertetett - pszichikai elbizonytalanodásáról tanúskodó, a későbbi tragédiát előrevetítő időszakában keletkezett. Gulácsy éppen 1912-ben ismerkedett meg Keleti Artúrral, aki az elkövetkező években legjobb barátjává vált, 1913-ben együtt utaztak Padovába. Megismerkedésük után hamarosan, még 1912-ben Gulácsy illusztrációkat készített Keleti A kámzsás festő strófái című verseskötetéhez. Az illusztrációk tulajdonképpen a művész által saját kezűleg színezett nyomatok voltak. E nyomatokhoz készült a Dornyay Béla Múzeum által őrzött tanulmányrajz. Keleti Artúr (1889-1969) költő, műfordító, könyvművész volt. Kitűnő ízlését és hozzáértését a magyar könyvnyomtatás legszebb remekei dicsérik. Első verseit a Hétben publikálta, de a Nyugatban is jelent meg műve. Első kötete volt az 1912-ben megjelent, Gulácsy illusztrálta, A kámzsás festő strófái című versgyűjtemény. Képzőművészek és írók, költők lelki, szellemi találkozása, alkotásaik spontán, vagy szándékos egymásra rímelése, kölcsönös inspirálása egyáltalán nem volt ritka egyébként a XIX.-XX. század fordulóján, hiszen mind az irodalomban, mind a képzőművészetben meghatározó volt az elvágyódás, a múltidézés, a mítoszkeresés gondolata. Gulácsy és Keleti Artúr közös műve mellett Kárpáti Aurél néhány írását Gulácsy festményei inspirálták. Csáth Géza Ópium című esszéje és Sassy Attila Ópium-álmok című misztikus rajzalbuma szinte egy időben született, a kevésbé ismert Tichy Gyula Bródy Sándor írásaihoz készített illusztrációkat. Keleti Artúr - hasonlóan Gulácsyhoz - tulajdonképpen azonosult a kötet címadó figurájával, a világtól szerzetesi magányba vonult barát személyiségével; hitvallásává a régmúlt felé, a jelen és világi dolgoktól elfordulva a szemlélődéshez, az emlékekhez való menekülés vált. Szinte teljesen hasonló ez a gondolkodás a Gulácsy Lajos által vállalt művészi magatartáshoz. Keleti annyira fontosnak tekintette ezt a szellemi rokonságot, hogy alkotótársának ajánlotta a kötetet is, melyről a könyvben megjelent egyik versből (Ha szomorú leszel mint egy megvert asszony) értesülünk. „... mert téged óh örökre szeretett; és érted sírta mindig minden könnyét és néked írta színes képeskönyvét... anno ezerkilencszáztizenegy. ”8 Gulácsy illusztráció tanulmánya (ltsz.: 81.209 a), hasonlóan a többihez, 1912-ben keletkezett. A kisméretű ceruzarajzot a jobb felső sarokban szignálta a művész. A rajzot stílusjegyei alapján inkább a Gulácsy legutolsó alkotói korszakában - 1916-1918 között - keletkezett grafikák közé sorolhatnánk. A mű hangulata egyáltalában nem nyugodt, inkább zaklatott, nincs köze Gulácsy harmonikus festményeihez, könnyed vonalvezetésű rajzaihoz. A kompozíció sem kiegyensú8 Varga Illés: „Piros betűk szűk pitvarába zártan.” Keleti Arthurról és költészetéről. web.zone.ee/aurin/szakirodalom/VIpirosbetukszukpitvarabazartan.html 234