Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Concerto bizarro” – Gulácsy Lajos utolsó alkotásai a Mihályfi-gyűjteményben
Miközben Gulácsy kivonult a hazai és európai művészet törekvéseinek a világából, úgy tűnik, lassan, szinte észrevétlenül apránként átlopózott egy másik, ismeretlen veszélyekkel teli világba. A sovány, különös arcú, érzékeny, magányos, imádott édesanyja által folyamatosan terrorizált Gulácsy kezdetben alteregók, önmaga által teremtett hősök által próbált át meg átlépni egy gyönyörű, másik világba. Ő volt Signor Lnigi, akinek öltözete „gyöngén almazöld Watteau-kabátka, olvadékonyselyemből a porlepte gamásni helyett finom ivoár harisnya, ezüst csatos, magas sarkú topán, a la Berger mell és mancséit, régi veneziai csipkéből Egy festményem volt az ár, amit a csipkéért adtam a kereskedőnek. ... Add a kezedet, bella mia Corona. Egy bájos rococo porcelán baba volt karjaimba fűzve, egy élő festmény Greuze-től ugyanazokkal az ártatlan kék szemekkel és dús ajkakkal Galamb helyett játékdoboz volt a kezében. Mindig színesebbnek láttam és értékesebbnek kedvenceimet a valóságnál Elkényeztetett a művészi látás. Elámított, mint bűvész a közönséget. Többet tett: hipnotizált, Don Quijote lettem volna, ha egészen beleká- bulok. De én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli. így tudom értékelni a hazugságok erejét és nagyságát. A valóság sokszor fakó és hazug. A művészet hazugsága színgazdag, tartalomdús, cizellált, mint a nemes fém, mint az ötvözetlen tiszta arany. ’4 5 Ó volt Louis Gaulois, Cevian Didó című, töredékekben fennmaradt regény kísérletének egyik hőse, akinek festményein kis csótáros katonák, falubolondok, tipegő némbe- rek vonulnak keresztül, virágok porvás hímporával behintett csodák, harmattól öntözött reggeli tájképek ragyognak. Látjuk, hogy az alkotó évek kiteljesedése során is Gulácsy tulajdonképpen egyfajta kettős életet élt. Egyfelől, amikor itthon tartózkodott, figyelemmel kísérte a hazai művészeti életet, mellyel foglalkozó írásai, kiállítás ismertetői, kritikái egy nagyon is modern szemléletről, lényegre törő világlátásról, a művészet szerepének helyes értelmezéséről tanúskodnak. Másfelől, leginkább kedvenc Itáliájában érezte otthon igazán magát, annak is leginkább a múltjában, vagy esetleg Watteau képeinek bájos, finom világában, megszabadulva a folyamatos anyagi gondoktól, menekülve a művészt hol panaszos leveleivel, hol nyomasztó gondoskodásával üldöző édesanyától. Gulácsy kiállítás kritikái kiváló írói tehetségről tanúskodnak, tehetsége azonban fent említett regénytöredékében, színdarab kísérleteiben és novelláiban érhető tetten. Irodalmi alkotásainak világa egyezik művészetének képi világával; rejtelmes és sejtelmes, szimbolikus és bájos, kicsit ijesztő és mulatságos egyszerre. Prózai írásaiban fel-felbukkan valamely alteregója, a fent említettek mellett ő a fülledt hangulatú regénytöredékének címadó főhőse is, a romlott, kiábrándult Cevian Didó. Valóság és az általa teremtett művészet világa az évek során kezd majd összemosódni, hiszen a kortársak írásain túl 1914 körül fotók örökítik meg a reneszánsz jelmezekbe bújt, vagy Hamlet kosztümöt viselő, átszellemült arccal zongorázó, felolvasó Gulácsyt. Paradox módon, Gulácsy írásai közül - sorsának későbbi alakulását ismerve - talán aNa'Conxypan-i mesék a legkülönösebbek, legijesztőbbek. 1906-ban történik az első említés a furcsa nevű városról, „mely túl fekszik minden geográfián, túl a földgömbön, 4 Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Szerk. Szabadi Judit. Bp„ 1989. 48. p. 5 Gulácsy: 158. p. 232
