Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban

Nemzeti Múzeumba jutottak. A bánya falában egy félbevágott egykori gödör foltja raj­zolódott ki, amit az iskola igazgatójának fiával ki is bontottam. Sírgödör volt, amibe egy halott hamvait helyezték el. Egy év múlva eszembe jutott Mátraszőlős. írtam az igazgatónak, nem jöttek-e elő újabb leletek? Postafordultával jött a válasz (VI. 24.). A Kastélydombból gépi erővel ter­melik ki és hordják a földet az épülőfélben lévő új 21-es sz. műúthoz. A déli vonattal mentem is ki Szőlősre. Éppen jókor érkeztem. A feltalajtól már megtisztított területen ki is rajzolódott egy sír foltja. Egyből nekiláttam a feltárásnak, mert ha nem teszem meg, még aznap, vagy éjjel elpusztította volna a hegymaró munkagép. (Az út építése éjjel­nappal folyt.) A nap már hanyatlóban. A lelőhely a faluba vezető műút közelében, a szél­ső házak mellett volt. Sokan álltak körülöttem, nézték hogyan bontom a sírt. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy egy asszony azt kérdezi, hol fogok éjszakázni? Hát bizony, még nem volt időm erről gondoskodni.- Hót akkor jöjjön mináhmk - szólt eredeti palóc tájszólásban. Kényelmes szállás volt a kelta temető tőszomszédságában. Ekkor azonban csak négy napig voltam Szőlősön, mert a földkitermelés valami miatt leállt. Augusztusban újraindult. Most egy teljes hónapot töltöttem ott (VIII. 13-IX. 13.). Sőt az akkori főnököm, Korek József is kijött a segítségemre, mert a gépek éjjel is dolgoztak és egyre-másra jöttek elő a sírok. Volt, amikor éjjel 10 óra után, a szkréper reflektorának világánál bontottunk egy sírt. (A vezetője kapott vagy húsz forintot, hogy leálljon a mun­kával és ránk világítson.) Az is megtörtént egyszer, hogy éjjel a hegymaró egy, még ki nem bontott sírt ért el. A sír földje kemény volt, és amikor a gép kanala alulról elkapta, nem omlott széjjel. Reggel egy kocka alakú tömbben kifordulva, az oldalán fekve találtuk a bánya falának szélén. Négy kiváló helybeli munkásunk volt, az egyikük történetesen a falu sírásója. Ha kellett mindig vállalták a túlórát.15 Gajzágó Aladár salgótarjáni tanár, aki különben egy tarjáni múzeum megszervezé­sén fáradozott, megkeresett, hogy a megyében volt középkori várakról - amelyek közül többet a turisták sűrűn látogattak - éppen a turizmus érdekeit szolgáló ismeretterjesztő füzetet hozzunk napvilágra. Az ötlet kedvemre való volt, meg is állapodtunk, ő ír az ál­talánosan ismert kővárakról (pl. Drégely, Hollókő, Salgó), én meg az általam számba vett, előbb említett kisvárakról. A munka 1961-re el is készült, szakszerű lektoráláson át is esett, de kiadásra nem került. Azonban nem veszett el; a Kubinyi Ferenc Múzeum adattára őrzi. A turizmus érdekeit szolgálná, ha kiadásra kerülne, természetesen az újabb jelentős kutatások eredményeit beépítve. Gajzágónak sikerült is elérnie, hogy Salgótarjánban a város egy „munkásmozgalmi’’ múzeum létesítésével és vezetésével bízza meg 1960-ban. Közölte is velem, hogy rendel­kezik ásatásra felhasználható összeggel. Egyben megkért, tegyek javaslatot, hogy hol tör­ténjen az, és vállaljam annak a vezetését. Ismertem a Pécskőről Dornyay Béla által az 1920-as években begyűjtött késő-rézkori leleteket, jártam is már ott. Érdekelt az 520 m magasságú hegycsúcs bazalt sziklakúpjának tövében lévő lelőhely; ezt javasoltam. De minthogy a késő-rézkorral addig magam nem foglalkoztam tüzetesebben, felkértem Korek Józsefet, akinek ez a közelebbi szakterülete volt, az ásatáson való részvételre. A 15 A mátraszőlősi ásatást Almássy Katalin (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) publikálta. A Mát- raszőlős-királydombi kelta temető. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. 21

Next

/
Thumbnails
Contents