Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
hegycsúcsot a badeni kultúra Ózd-pilinyi csoportjának népe szállta meg, de az folyamatosan lakott volt, még a korai bronzkori makói kultúra idején is. Az ásatást Korek ismertette. 14 * Másfél héten át dolgoztunk (V. 17-25). Szívesen láttam el a munkát, de a második pénteken igen boldog voltam: nem kell többet reggelenként a 300 m szintkülönbséget legyűrnöm! (Utáltam hegyet mászni.) Utunk a hegy oldalában egy német katona sírja mellett vezetett el. Tizenöt évvel a háború után is még virág nyílt a sírján. Maradt még a pénzből. El kellett azt is költeni. Tudtam, hogy a Zagyvarónáról Mátraszelére vezető műút mentén, a kazári Szőröspart alján, közvetlenül a rónai községhatárnál késő-bronzkori urnatemető van. A pilinyi kultúra 7 urnasírját tártam fel. De megkerestem a szép tegezveretéről jól ismert un. mátraszelei szkíta sír helyét is. A Kerekdomb a valóságban Homokterenye - ma Mátraterenye - határába esik. Bár 198 m2 területet tártam fel, mindössze két jelentéktelen sírra találtam.16 Novemberben Ságújfalun, a Rákóczi utca 30. számú ház kertjében földmunkák során későavar sírokra találtak. Salamon Ágnes (MTA Régészeti Intézet) és Török Gyula (Magyar Nemzeti Múzeum) szálltak ki a leletmentést elvégezni. Csúnya idő volt; bele is betegedtek. Vállaltam, hogy befejezem a munkát. A már félig bontott sírokat feltártam (XI. 22-24). Mindössze 16 sír lett megásatva. A 60-as években és azt követően, minthogy a megyei múzeumi szervezetnek már volt régész muzeológusa, nem végeztem ásatást Nógrádban. Palócországot azonban továbbra sem felejtettem el. Valahányszor kértek, siettem segítséget nyújtani. Kiállítások rendezésében, a régészeti anyagnak Balassagyarmatról Szécsénybe történő átszállításában stb., sőt 1975-ben komolyan foglalkoztam azzal, hogy visszatérek Nógrádba, a Kubinyi Ferenc Múzeumba. Egyébként a Múzeum keresztapjának is érzem magam. Amikor ugyanis sor került az újonnan létesített Múzeum névvel való ellátására, Korek József megkérdezett, mit javasolok? (Bizonyára a Minisztérium fordult ezzel hozzá.) Gondoltam lehetne Pulszky Ferencről is elnevezni, hiszen egykor övé volt a kastély. De ő nem volt igazi nógrádi ember. Mint régész sem foglalkozott - egy publikáció kivételével - a megyével. Viszont Nógrádban élt a magyar ősrégészet Nesztora, Kubinyi Ferenc, aki 1832-ben elsőnek folytatott Magyarországon őskori ásatást. Amellett a Reformkor vezéralakja is volt Nógrádban. Egyben a nagyatyám nagybátyja. Őt javasoltam. Nem feledkeztem meg tehát Nógrádról. Szívesen gondolok vissza a jó palócokra is, akik bárhova mentem, szívesen fogadtak és segítségemre voltak. Ugyanakkor a legőszintébb hálával tartozom azoknak a mai fiatal nógrádi kollégáknak, akik nemcsak hogy maguk, de talán még a szüleik sem éltek, amikor elhagytam a megyét, azaz több mint 50 év után, 2010-ben egy 20 tanulmányt tartalmazó emlékkönyvvel, „Régről kell kezdenünk... Studia Archaeobgica in honorem Pauli Patay” tiszteltek meg, megemlékezve nem is hétéves nógrádi munkásságomról. 14 Korek József: Eine Siedlung der Spätbadener Kultur in Salgótarján-Pécskő. ActaArchHung 20 (1968) 37-58. 16 Patay Pál: Újabb szkíta sírok Mátraszele mellett. Arch.Ért 89 (1962) 72-75. 22
