Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Györgyné: Újságolvasó salgótarjániak
XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY ÚJSÁGOLVASÓ SALGÓTARJÁNIAK BÓDIGYÖRGYNÉ Salgótarján fejlődésében, a kiegyezést követően a vasút megnyitása, a bányák, fém- és üvegipari üzemek betelepedése rendkívül gyors változásokat idézett elő. Folyamatosan nőtt a lakosság létszáma: 1857-ben 926, 1869-ben 3.700, 1880-ban 6.316, 1890-ben 9.478,1900-ban 13.552 fő volt. Ismeretes, hogy a munkát keresők zöme a történeti Magyarország nemzetiségiek lakta részeiből, az Osztrák-Magyar Monarchia különböző országaiból és a határokon túlról érkezett. A község, majd nagyközség létrehozta államhatalmi, államigazgatási és oktatási intézményeit, a letelepülő munkavállalók pedig életük tartalmasabbá tételéhez igényelték a társulati intézményeket, óvodákat, iskolákat, kaszinókat, sporttelepeket. A lakosság növekvő száma vonzotta a kisipart, kiskereskedelmet, a vendéglátást. Az országos tendenciákhoz hasonlóan a helyi adminisztrációs igények, a helyi hírek, információk kiszolgálására a településen több nyomda kezdte el működését. A helyi lapok 1882-1920 között sokféle címváltozatban készültek a helyi nyomdákban, döntő többségük hetilapként tudósított a salgótarjáni intézmények, közösségek, egyének életéről.1 Az első világháború és a forradalmakat követően 1922-ben a település helyi törekvések és az országos politikai szándékokkal összhangban rendezett tanácsú várossá vált. A lakosság létszáma elérte majd meghaladta a 20.000 főt. A helyi lapkiadás koncentrálódott, „A Munka” című lap 1923-1944 között egyedüli hetilapként szolgálta a helyi hírek, információk iránti igényt. Példányszáma 800-1000 körül mozgott. A nyomdák által kiadott Nógrád-Honti Kultúra, új címváltozata a Nógrádi Kultúra elsősorban megyei hatókörrel az oktató-nevelőmunkát, a felnőttképzést képviselte.1 2 Salgótarján lakosai, a különböző társadalmi csoportok, a hivatalnokok, a rendőrség, katonaság állandó tagjai, a gyárak, üzemek vezető tisztségviselői, a munkások, az iparosok, kereskedők, a mezőgazdaságból élők, a cselédek, a nyugdíjasok a helyi információk, hírek mellett természetesen érdeklődtek az országos események, sőt a világ történései iránt is. A legfőbb információ-hordozó hosszú ideig az országos napilap, hetilap, az elmélyült olvasást, önművelést szolgáló havi folyóirat, szaklap. A telefon, a filmhíradó csak a későbbiekben egészíti ki a fentieket. A salgótarjániak az országos sajtóval a fenti két időszakban többféle módon kerültek kapcsolatba. Igen jelentősnek tekinthetjük a gyárak, nagyüzemek keretei között létreho1 Bódi Györgynél Nyomdák, sajtó, könyvkiadás Salgótarjánban a kezdetektől 1945-ig. In.: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. Salgótarján. 1997. p.85-95 2 Uo. 212
