Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Györgyné: Újságolvasó salgótarjániak
zott tisztviselői kaszinókat, az altisztek, munkások egyleteit, olvasóköreit. Az általuk működtetett könyvtárak kisebb-nagyobb számban előfizettek az országos sajtóra. Valószínű, hogy a könyvkölcsönzés mellett a lapok helyben olvasása mellett lehetőség volt egy-egy havi folyóirat kölcsönzésére is. Erről azonban adatok nem maradtak fenn. Jóval kevesebb lapelőfizetéssel éltek a városi hatókörű egyletekhez telepített népkönyvtárak. Nem elhanyagolható viszont az állami és társulati elemi iskolák, a polgári iskola majd a magángimnázium diák és tanári könyvtáraiban előfizetett sajtótermékek száma. Természetesen, bár adataik meglehetősen szűkösek, szólnunk kell a salgótarjáni családok sajtó-előfizetési szokásairól, az utcai, bolti újságárusításról is. A gyári, üzemi keretek között működő egyleti, kaszinói könyvtárak sajtó-előfizetései közül kiemelkedett az 1878-ban létrehozott Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Acélgyári Felügyelő és Munkás Személyzet Olvasóegylete. Ennek könyvtárában igen gazdag volt a sajtóállomány. 1885-ben 8, 1895-ben 13, 1926-ban 10,1936-ban 20 országos, regionális hírlapra és folyóiratra fizetett elő az egylet vezetősége. 1885-ben az előfizetett lapok között volt a Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Világkrónika, Borszem Jankó, Kikerikú, Neus Pesten Journal, Weltblatt, Politisches Volksbatt, Svornost. 1895-ben bővült a kör Slovensky Noviny c. lappal, majd egy évvel később a Mercur-t fizették elő. 1914-ben a Magyar Hírlap, a Kakas Márton, az Üstökös is eljutott az olvasókhoz. 1926- ban a lista új lapokkal bővült: Nemzeti Újság, Új Nemzedék, A Munka, Ózdi Nemzeti Újság, Művezetők Lapja, Vasárnapi Újság, Vasárnapi Könyv, Kolozsvári Magyar Dal, Magyar Iparművészet. 1935-ben tovább gazdagodott a választék: Magyarország, 8 órai Újság, Nemzeti Sport, Nemzeti Figyelő, Igazság, Tolnai Világ Lapja, Képes Krónika, Magyar Rendőr, Külpolitikai Szemle, Magyar Szemle, Magyar Művészet, Természettudományi Közlöny. 1941-ben Az Esti Újság, Függetlenség, Hétfő, Élet c. lapok is bekerültek a könyvtárba.3 Az egyleti tagok újságolvasási szokásait jól jellemzi az alábbi idézet szintén Wabrosch Béla tollából: „Az újságokról felemlítettem már, hogy az Olvasóegyletünkben inkább a helyi és szaklapok, a tréfás és képeslapok, általában a hetilapok a keresettebbek, míg a nagy budapesti napilapok - tagjainknak nem lévén alkalma naponként az egyletbe feljárni - kevésbé olvasottak. ” Az 1888-ban megalakult Acélgyári Tiszti Kaszinó, amely a gyár vezető műszaki és közgazdasági értelmiségét fogadta be. 1891-től már a tagság tagdíjaiból, ajándékkönyvekből könyvtárat működtettek, amelyben 11 lapra fizettek elő. 1911-ben 25,1917-1918- ban 12 lapot olvashatott a tagság.4 A háborút és a forradalmakat követően a Fridrich-kormány 1920-ban szigorította az 1912-es sajtótörvényt, mert már az 1914-es háborús korlátozásokat sem tartotta elégségesnek. A belügyminiszter saját hatáskörében betilthatta azokat a lapokat, amelyek az ország belső rendjét, közbiztonságát fenyegették. A Keresztény Magyar Liga országos mozgalmat indított, hogy az úgymond liberális lapokra ne fizessenek elő az egyletek, kaszinók, olvasókörök. Az Acélgyári Tiszti Kaszinó könyvtára ezért lemondta az Est, a Világ, a Pesti Napló, a Népszava, a Budapesti Hírlap előfizetését.5 3 Wabrosch Béla: A salgótarjáni acélgyári Olvasóegylet története. 1878-1926. Salgótarján. 1926. 24. p. 4 Uo. 4. p. 5 Nógrád Megyei Levéltár. EAGYIV. 489.7. Nógrád megyei alispáni iratok 5.633/1947 213
