Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Szabóné Tősér Anett: Út a salgótarjáni ferences rendházból a recski kényszermunkatáborig

január 26-án. Mellékbüntetésként 10 év polgári jogvesztést, hivatalvesztést és 1/2 vagyonelkobzást ítéltek meg. Az elkövetett bűntett: izgatás. (A büntetőlap szerint 1965. január 26-án mentesíthető) .43 44 Az ítéletről szóló irat egy példánya 1949. november 18-án érkezett meg a salgótarjáni rendházba. Ebben kimondják a már vádiratban is szereplő 1946. VII. te. 4. §. 2. bekezdésbe ütköző cselekedetet, ezért a törvényszék a vádlottat az 1946. évi VII. te. 10. § (4.)44 utolsó tétele alapján a Btk. 91. §-ának alkalmazásával ítéli 1 év 6 hónap időtartamú börtönre. A mellékbüntetést az 1946. évi Vll.tc. 10. § 5. bek. alapján szabták ki. Mivel a vádlott előzetes letartóztatásban volt, így a Btk. 94. §-a szerint az addig letöltött időt levonják (ez alapján 2 hónapot és 21 napot vesznek letöltöttnek az 1 év 6 hónapból). A vagyonelkobzást a vádlott vagyontalansága miatt mellőzi. Richter Péter köteles a Bp. 479-480. §-ok alapján az előzetes letartóztatásával kapcsolatosan felmerült bűnügyi költséget (74 forint 36 fillér), illetve a továbbiakban felmerülő költségeket megtéríteni. Az ítéletet kézbesítették a budapesti államügyészségnek, az Észak-pesti II. kerületi Rendőrfőkapitányságnak, az 0. B. Ny. H-nak, a budakörnyéki rendőrség Á.V.O- nak, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Csoportfőnökségének, Salgótarján város polgármesterének és lakáshivatalának. Az ítélet szerint a tárgyaláson a tanúk vallomásai miatt nem adtak helyet Péter atya azon védekezésének, hogy a vádban szereplő mondatokat csak feltételesen mondta. A tanúk ugyanis azt vallották, hogy állításként hangzottak el a hittanórán a fentebb már említett szavak. Azzal kapcsolatban viszont, amit a templomok lerombolásáról szóló kijelentéseiről vallottak, a tárgyalás során már árnyaltabban nyilatkoztak, miszerint ezek a mondatok nem hangzottak el ilyen nyílt formában. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek vették az atya magas intelligenciáját, műveltségét, illetve hogy a cselekményt 32 tanuló, tehát nyilvánosság előtt tette, így alkalmasnak minősült a „demokratikus államrend iránti megvetés felkeltésére". Enyhítő körülményként mérlegelték megbánást tanúsító beismerését, és a cselekmény elkövetésénél tanúsított izgatott idegállapotát.45

Ezeknek a tényeknek megfelelően Péter atya többé nem volt szabad ember egészen 1953 őszéig. Rendtársait továbbra sem felejtette el, levelekben adott hírt magáról (legalábbis egy darabig, amíg a História Domusban nyomon lehet követni a lejegyzett híreket). Az első, „meghatóan kedves levelet" 1949. december 30-án kapta meg a salgótarjá43 ÁBTL 3.1.9-V-23855. 80/1. Büntetőlap.

44 1946. évi VII. törvény a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről „10. § (4) A 3. §-ban, a 4. § (1) bekezdésében, a 7. § (2) bekezdésében, valamint a 8. § (1) bekezdésében meghatározott vétség büntetése öt évig terjedhető fogház, a 4. § (2) bekezdésében meghatározott bűntetté pedig öt évig terjedhető börtön.

(5) A jelen törvényben meghatározott bűncselekmények esetében mellékbüntetésként a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését minden esetben ki kell szabni. A bűntettek miatt külföldit az országból ki kell utasítani és a visszatéréstől örökre el kell tiltani, belföldit pedig abból a községből, ahol tartózkodása a demokratikus államrend szempontjából veszedelmes, akkor is ki lehet tiltani, ha az az elítéltnek illetőségi helye. Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott bűntett miatt ezenfelül az elkövető egész vagyonának, a jelen törvényben meghatározott egyéb bűntettek miatt pedig egész vagyonának vagy vagyona meghatározott hányadának elkobzását is ki kell mondani. ”

45 B-XLI. 17009/1949/3. sz. ítélet. Bp„ 1949. nov. 3. (A Magyar Ferences Könyvtár és Levéltárban található salgótarjáni História Domusba csatolva.)

207