Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Szabóné Tősér Anett: Út a salgótarjáni ferences rendházból a recski kényszermunkatáborig
ni rendház. Ebben azt írhatja, hogy nem hiába került arra a helyre, ott is feladata volt. Egy 1950. február 4-én érkezett levelében arról írt, hogy ügye a Népbíróságok Országos Tanácsánál van (ekkor már megszületett az ítélet másodfokon is, amelyben 3 évre hosz- szabbították a büntetést). Február 26-án Gyula atya Budapestre utazott Péter atya beszélőnapjára, de 3 órányi várakozás után közölték vele, hogy egykori rendtársát néhány napja Szegedre, a Csillagbörtönbe szállították. Márciusban hozott hírt az atyáknak Salgótarjánba Klein László, aki járt Szegeden. Péter atya üzente, hogy lelkileg jól van, táplálékuk, hálóhelyük is megfelelő.46 A salgótarjáni História Domusban itt említik utoljára a nevét. Sajnos a rend többi tagja sem sokáig kerülhette el sorsát, augusztusban a rendház feloszlatásra került. Péter atya további sorsáról a levéltári iratokból és néhány, szintén börtönre ítélt pap emlékezésiből tudhatunk. Bán Zoltán Elizeus cisztercita, Ordass Lajos evangélikus püspök és Kövesi István kalocsai egyházmegyés említi nevét, amikor börtönéveikre emlékeznek vissza. Bán Zoltán 1952-ben került Vácra, ahová Péter atyát is szállították a szegedi raboskodás után. A korabeli börtön rabjainak összetételéről a következő képet kaphatjuk tőle: „Annak idején olyan sok pap volt a börtönben, hogy bekerülésemkor egy rab így fejezte ki magát: „Ha feldobsz talábmra egy követ, biztos, hogy vagy papra, vagy katonára esik, mert ezek főrészvényesek. ” Bán Zoltán munkatársai, ismerősei között tesz említést Richter Péterről.47 A váci börtönben uralkodó állapotokról, a foglyokkal való bánásmódról, a rabélet értékéről a következő idézet tanúskodik, amelyet a visszaemlékezések szerint a fegyház ÁVH-s parancsnoka mondott az őröknek 1950-ben: „Ezek itt mind grófok, bárók, katonatisztek, papok és egyéb fasiszták. Ezekkel nem kell elszámolni, ezek itt fognak meg- dögleni. ’48 Ordass Lajos emlékezése további információkkal járul hozzá a börtönéletről alkotott képhez. Ő szintén találkozott Péter atyával, így az ő emlékein keresztül képzelhetjük el, mit tapasztalhatott a salgótarjáni atya az említett büntetés-végrehajtási intézetekben. Az evangélikus püspököt is a Markó utcai fogházba szállították, majd a budapesti Gyűjtőfogházba került. Itt mindössze 98 ember fért volna el, ha a régi adatokat vesszük alapul, ami egy táblára volt felírva. A püspök leírása szerint az új adatok 346 főt számláltak azon az osztályon. Kisméretű zárkák, melyekben 4 szalmazsáknál több nem fért el, ennek ellenére 5-6 rab feküdt rajtuk. Még a Bibliáját is elvették, amit nem is kapott vissza. Szegeden 3 ablakos teremben helyezték el 15 katolikus pap mellé, így 16-an voltak összesen. Mindenkinek külön szalmazsák jutott, amiket napközben egymásra kellett rakni, hogy a rabmunkaként végzett fonáshoz a rokkákat és padokat el tudják helyezni. Péter atya nevét itt jegyzi fel, ő a 15 katolikus pap egyike.49 Kövesi István a váci börtön életébe ad betekintést. 1950. június 1-től raboskodott ott. Ő is papi cellába került, ahol 4-en voltak összesen. Egyik társa Richter Péter atya volt. A fegyházban 10 perc sétát engedélyeztek naponta, lehajtott fejjel, sorban. Fonalakat kel46 MFL História Domus Salgótarján, 1932-1950. 1949. dec. 30., dec. 31., 1950. febr. 4., febr. 26., márc. 31. 47 Hetényi Varga, 1999. 186. 48 Gyarmati, 2013. 269. 49 Hetényi Varga, 1999. 559. 208