Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Fodor Miklós: P. Zadravecz István salgótarjáni látogatásai
gel az ügy mellé, elmaradtak a remélt anyagi támogatások. Utóbbi vállalat részéről azonban ingyen telket biztosítottak az építkezésekhez. A következő évek küzdelmesek voltak az új plébánia ferencesek általi alapítását szorgalmazóknak. Az ellenzők még egy a trianoni békeszerződést egyházkormányzati vonalon is erősítő kezdeményezést is megpróbáltak kihasználni: mivel a csehszlovák állam a Magyarországon maradt rozsnyói püspökségi egyházmegyék közvetlen egri érsekséghez csatolását akarták elérni, ezért Traum Péterék már előre sietettek az egri érsekségre, megakadályozandó a plébánia kettéosztását. A pártolók ügyét segítette, hogy a püspöki engedély 1929-ben megérkezett, valamint az a tény, hogy Payer János püspöki helynököt, aki teljes mellszélességét támogatta az ügyet, 1931-ben a pápa apostoli protonotáriusnak nevezte ki, amivel jelentősen nőtt érdekérvényesítő ereje. A püspökség ferencesekhez irányuló meghívólevele is megérkezett. A város híveinek közönsége kifejezetten ragaszkodott a ferencesekhez. Az új plébánia elleni érdekkör egy ideig próbálkozott azzal, hogy a ferencesek helyi jelenléte egy új, a rend által fenntartott gimnázium működtetésével valósuljon meg, de ez a költségesnek ígérkező kezdeményezés nem valósult meg. Végül, valószínűleg a politikai vezetés számára is érv lehetett a ferencesek szegényeket segítő missziójának szerepe, a világi papságénál elhivatottabb pasztorációs tevékenységük, hiszen azzal a lelki sík mellett szociális téren is enyhíthették a gazdasági világválság ideje alatti társadalmi feszültségeket. 1932 januárjában P. Tamási Alajos, a ferencrendi tartományfőnök tájékoztatta a várost, hogy a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett rendtartomány rendházat alapít Salgótarjánban. 1932 június 30-án megérkezett a városba P. Réz Mariánt, az új plébánia 31 éves vezetőjét, valamint két másik ferences testvért. Elkészült a rendház és az ideiglenes kápolna Szontagh Pál tervei alapján, a Budapesti Építő Szövetkezet kivitelezésében.22 A ferences rendház és ideiglenes kápolna szentelésére 1932. november 20-án került sor. Az elmúlt évek küzdelmes kínlódását érzékelteti a Munka aznapi számának vezércikke: „Hálaadás a Mindenhatónak, öt év keserves küzdelmei és súlyos megpróbáüatá- sai után kegyesen megjutalmazta a benne bízók hűséges kitartását...”23 A címzetes püspök előtte való nap érkezett a városba. A helyi újság szerint „A magyar feltámadás fanatikus vándorprófétáját látja ma falai között újból Salgótarján. ” Az északi plébánia határánál, a főutca és Menház utca (mai Arany János utca) kereszteződésénél grandiózus, zöldgallyas „Istenhozottas” diadalkapu fogadta a P. Ungváry Antal ferences tartományfőnökkel felvirágozott kocsiban érkező Zadravecz püspököt. Itt Förster Kálmán üdvözölte a vendégeket. November 20-án a rendházon pápai és nemzetiszín zászlók „lobogva ölelkeznek hit és hazafiság elválaszthatatlanságát szimbolizálva. A zsúfolásig telt kápolnában 9.00-kor az acélgyári dalárda elénekelte a főpapi himnuszt Ursutz József karnagy vezényletével. A szentelésre megjelentek a ferences rendtartomány házfőnökei, P. Luptovics Kolos jászberényi, P. König Kelemen hatvani, P. Riba Hugó szentkúti, P. Kiefer Szevér szé- csényi gvardiánok. Jelen volt P. Buzi Sixtus ferences titkár, Harkabusz László pásztói cisztercita apát-kanonok, valamint az új plébánia egyik kezdeményezője, a korábban Salgótar22 R. Várkonyi Ágnes: Egy ferences plébánia alapítása a 20. században. http://archivum.ference- sek.hu/letoltes/irodalom/R. Varkonyi_Salgotarjan.pdf 23 A Munka. 1932. 11.20. 194
