Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Fodor Miklós: P. Zadravecz István salgótarjáni látogatásai
A fogadtatás a korábbiakhoz képest talán azért is volt szerényebb, mivel a püspök politikai-közéleti jelentősége tábori püspöki címéről való 1927-es lemondása után csökkent. A gazdasági világválság is okolható talán, a városvezetés igyekezett vissza fogot- tabb ünnepségeket szervezni, bár a cikkíró szerint már idézett „materiális” előkelőségeknek kijárt a látványosabb és költségesebb fogadtatás. Mindazonáltal Zadravecz tekintélye nem kopott meg, továbbra is előszeretettel hívták meg a különböző ünnepélyes aktusokra, hiszen Nagy-Magyarország feltámadásába vetett hitet senki nem tudta ékesebben kinyilvánítani. 1932. november 20-án adták át Salgótarjánban az északi plébániát és az azt fenntartó ferences rend zárdájának és ideiglenes kápolnájának avató ünnepségét. Mielőtt ismertetnénk Zadravecz István ünnepélyes, tekintélye miatü legitimáló szerepét, röviden ismertessük az északi plébánia megalakulásának előzményeit. Salgótarján római katolikus egyházi szervezete az iparosodás után felduzzadt városi lakosság szám után is 19. századi viszonyok között maradt. A korábbi kegyúri fenntartású plébániához az tartozott a város és több környező település mintegy 25000-es katolikus lakossága. A templom befogadó képessége is alig volt 300 fő. A hívek lelki gondozását 1928-ig Hercegh József kanonok esperes-plébános és három káplán próbálta ellátni, de kevesen voltak hozzá. A távolabbi telepek, környező települések katolikusai nem is nagyon jártak templomba, hiszen sok gyaloglás után egyszerűen kiszorultak a templomból - a helyi katolikusok alig 5-6%-a járt rendszeresen templomba. A pasztoráció alig létezett, Baglyasalja, Zagyvapálfalva, Salgóbánya, Inászó és a környékbeli puszták lelkeit a plébánia nem tudta ellátni.21 A város lakosságának 82%-át kitevő katolikusok vallásgyakorlása így sokkal rendezetlenebb volt, mint a két protestáns keresztény felekezet híveié, valamint az izraelitáké. Égető társadalmi igény volt tehát egy új templom és plébánia alapítására. Megalakult az északi római katolikus hitközség szervező bizottsága Balhauser István acélgyári főmérnök elnökletével, mely optimistán kezdte meg munkáját. A szervezők a ferences rendet kívánták az új plébánia és templom fenntartóinak. A rozsnyói püspökségen hivatalosan bejelentették a plébánia alapítást. Az 1925-től kinevezett rozsnyói püspök, Bubnics Mihály jelezte helynöke, Payer János káplán útján, hogy hozzájárul, amennyiben a helyi plébános is támogatja azt. Az 1928 februárjában elhunyt Hercegh József plébános még támogatta a felosztást. Utóda, a Luby család főkegyúri jogával kinevezett Traum Péter esperes, volt losonci plébános viszont évekig hevesen ellenezte a plébánia megosztását. A régi plébánia számára ez kétségtelenül érdekhátránnyal járt: a hívek számának csökkenésével az anyagi bevétel is apad, pláne, hogy a tervek szerint a szegényebb településrészek maradnának csak meg, valamint az ősi plébánia tekintélye is csökkenne. Traum Péter álláspontját pártolta kezdetben az országgyűlési képviselő, Sztranyavszky Sándor, valamint a város vezetése, élén Förster Kálmán polgármesterrel. Ellene voltak a felosztásnak, mivel abban a társadalmilag amúgy is erősen differenciált település egységesítésének célját látták hátráltatni. A két fő vállalat a Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat, valamint az új plébánia megalapításában különösen fontos Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezetősége sem állt kezdetben teljes mellszélesség21 Zagyvapálfalván 1933-ban, Baglyasalján 1934-ben szenteltek római katolikus templomot. 193
