Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Fodor Miklós: P. Zadravecz István salgótarjáni látogatásai
ta a tömeget Sztranyavszky Sándor főispán, valamint a megyei és városi notabilitások. Zadravecz püspök a templomban szentmisét celebrált nagy papi segédlettel. A mise után a templom előtt tartott beszédet. A Munka tudósítója kiemeli, hogy beszédében Zadravecz „megmutatta a gyűlölet tanításai által szakadékba taszított munkásnép kivezető útját a szeretet segítsége útján”. A „nagyhatású” beszéde után megszentelte a szakszervezeti zászlót, melyet aztán a fehérruhás koszorús lánykák és a négy zászlóanya (Förster Kálmánná, Iiptay B. Jenőné, Katona Lászlóné, Krajcsovits Gyuláné) által övezve vittek le a menetbe. A 15000- 18000-esre becsült tömeg ezután négy zenekar lelkesítő indulói mellett az evangélikus templomhoz vonult, ahol Csengődi Lajos evangélikus, majd Szabó Dezső református lelkészek áldottak meg a zászlót. Ezután a tömeg visszavonult az acélgyári olvasó egylet épületéhez. Az épületben a felszentelt zászlóba beverték a zászlószegeket, majd a négy zászlóanya felövezte.17 18 A város több éttermében 1000 fő részére terítettek ebédre. Zadravecz az acélgyári olvasóegylet épületében vett részt ebéden, ahol következtek a kötelező felköszöntések. A püspök a jelenlévőket a Kormányzó köszöntésére buzdította, kérte, hogy szeressék azt az embert, akit az ellenpárton gyűlölnek, mert ő Magyarország erőssége, Magyarország reménysége. Paczolay Zoltán a „Kapisztrán lelkű” Zadravecz püspököt köszöntötte fel. Zadravecz következő látogatásakor már csak címzetes püspöki címet viselt, mikor 1932. májusában ismételten bérma körútra érkezett. Május 5-én Litkén és Karancskeszin, május 6-án Somoskőújfaluban konfirmált. Május 7-én érkezett Salgótarjánba, ahol a Munka beszámolója szerint a korábbi alkalmakkal ellentétben csak Traum Péter esperes plébános fogadta. Szembeszökő a különbség a korábbi notabilitások jelenlétével megejtett fogadó ünnepségekkel szemben. Zadraveczet Pajer János, a rozsnyói püspökség püspöki helynöke és más papok kísérték. A plébánia templomba lépve a fogadtatás már tiszteletadóbb volt: a Római Katolikus Olvasókör dalárdája az „Ecce Sacerdos” dalt énekelte. Ezután a fél hétkor a leánykongregáció tagavatásán vett részt, ahol beszédet mondott. Este kilenc körül a templomban is fellépő dalárda adott tiszteletére szerenádot. Május 8-án szentmisét tartott, majd nagyhatású beszédet tartott a bérmálás szentségéről, melyben a „hatalmasak lelkének ürességéről az anyagiasság kétségbeejtő uralmáról” is szólt. Aznap, és május 9-én összesen 5000 embert konfirmált. A következő két nap Kisterenyén, Mátranovákon, Cereden és Zabaron bérmált. Az újságcikk írója megjegyzi, hogy körútja mennyire fárasztó volt számára.19 A Munka következő lapszáma erősen bírálta a püspök helyi fogadásának szegényességét, annak „polgárias” mivoltát: politikai, „materiális” előkelőségek számára „fényes, köüséges csődületről gondoskodnak, tekintet nélkül a nehéz időkre”. A cikkíró epésen jegyzi meg, hogy egy futballmeccsre, vagy egy híres birkózó kedvéért többen kimennek. Pusztán kimenni a helyieknek az utcára elég lenne, az nem kerül pénzbe. Elismerően ír viszont a falvak által rendezett fogadtatásról, ahol méltóképpen fogadták a püspököt, kivéve Somoskőújfalut, ahol olyan „vékonyka” fogadtatás volt, hogy „egy cseh zsupán is részvétlenségnek minősítette volna, ha az ő számára rendezik”.20 17 A Munka. 1925. 10. 10. 18 Uo. 19 A Munka. 05. 14. 20 A Munka. 05.21. 192
