Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
tát. A bejárati ajtajának két szárnyát Hygeiát és Aesculapiust ábrázoló táblák díszítették. A cégtáblája is még az eredeti volt; a betűi a XIX. század közepének stílusát tükrözték. (Mint napjainkban a Magyar Nemzet napilap címszava.) A gyógyszertárak államosítása során azonban ezeket korszerűtlennek (a képeket klerikálisnak?) tartották és eltávolították. Szerencsére egy gyógyszerész megmentette és a lakásán elrejtette ezeket. Idővel azért a védszentek csak visszakerültek az eredeti helyükre. A hatalmas cégtáblát pedig, egy szekeret felfogadva beszállítottam a Palóc Múzeumba. Nem tudom mi történt vele, amióta eljöttem Gyarmatról. Felismertem többek között, hogy Szécsény a mai Magyarország azon kevés helységeinek egyike, amely még megőrzött valamit a középkori voltából. Az egykori városfal részben még ma is megvan. Rájöttem arra is, hogy mielőtt Károly Róbert király 1334- ben városi rangra emelte, már állt egy kisvár a mai helység szélén, a Strázsaparton. Javasoltam a Pannónia Kiadónak (a Képzőművészeti Alap Kiadó utódjának), hogy a Műemlékeink sorozatban Szécsényt is ismertetni kellene. 1964-ben meg is jelent a könyvecske. 9 Utóbb néhai Antal Károly helybeli amatőr helytörténész kezdeményezésére egy idegenforgalmi célból kiadott és két kiadást megért ismeretterjesztő füzetnek is társszerzője lettem.10 Még 1955 nyarán történt, hogy a helyi Pártbizottság a Minisztériumnál kifogásokat tett ellenem, és kérte az áthelyezésemet Gyarmatról. Az ügy kivizsgálására Patek Erzsébet szállt ki. (Két évvel alattam járt az egyetemen.) A tárgyaláson Moldoványi elvtárs (pedagógus volt), aki harmadmagával jelent meg a Pártbizottság részéről, ékes szóval előadta, hogy az osztályidegen voltomból kifolyólag nem tudom kellőképpen képviselni a párt kulturális irányvonalát, és ezért párthűbb szakembert szeretnének a Múzeumban látni. (Öt évig erre nem jöttek rá?) Manga nem vallott színt. Patek átlátott a szitán. Mangát magával víve átment Salgótarjánba a megyei Pártbizottsághoz. Andó elvtárs, aki a kulturális ügyek felelőse volt, nem tudott a gyarmatiak panaszáról. Nemhogy kifogása lett volna ellenem, meg is volt elégedve a munkámmal. Maradtam Gyarmaton. Már nem emlékszem, hogy melyik nyáron, 1955-ben, vagy 1956-ban, végigjártam a megye helységeit, hogy összeírjam a harangokat. Ki, hol és mikor öntötte azokat. 1951- ben történt ugyanis, hogy az év tavaszán Nógrádszakálba kellett kiszállnom. Bejelentést kaptunk, hogy kútásásnál egy nagy csontot találtak. Mamutfog volt, 3 m mélyen az Ipoly hordalékában feküdt. Jelentősége tehát nem volt. De a kútásó munkásokkal beszélgetve szóba került, hogy régiségekkel foglalkozok. Mire az egyik megjegyezte: - Hát, ha valami régit akar látni, menjen fel a toronyba! Vissza Gyarmatra csak délután volt vonatom, így fel is mentem délben az öreg haran- gozóval a toronyba. Az egyik harangról 1523 évszámot olvastam le. Megdöbbentem: három évvel Mohács előtt! (Dicsérte is az öreg a harangot; eltereli a viharfelhőket!) Amikor legközelebb Pesten jártam, felkerestem a Nemzeti Múzeumban Mihalik Sándor főigazgató helyettest és megkérdeztem, az ipartörténészek közül ki foglalkozik a harangokkal. (Naiv voltam, azt hittem, a kutatók segítik egymást.) 9 Patay Pál: Szécsény műemlékei. Műemlékeink. (Budapest 1965). 10 Antal Károly - Patay Pál - Praznovszky Mihály - Sólyom Robert: Szécsény. (Budapest 1980). - Antal Károly - Patay Pál - Praznovszky Mihály - Dávid Róbert: Szécsény. (Budapest 1987). 18
