Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
- Harangokkal? Senki - volt a válasz. Nem is jó velük foglalkozni. Templomtoronyban vannak! Nem hagyott nyugodni a szakali (így mondják a helybeliek) harang. Ha egy községben jártam és volt időm, felmásztam a toronyba. Hamarosan találtam is még három XVI. század eleji harangot (Piliny, Szügy, Becske). Elhatároztam, hogy ha más nem foglalkozik a harangokkal, akkor érdemes törődnöm velük. A főnököm, Manga is egyetértett ezzel. Szét is küldtünk a plébánosoknak, parochusoknak a megyében egy kérdőívet, amelyen adatokat kértünk a meglévő harangokról. Be is futottak a válaszok, de sok közülük szubjektív volt. Herencsényből a plébános például azt írta, hogy a középső harangot a XVII. században Eperjesen öntötték. Délelőtt hozta a posta a levelet, ebéd után rohantam a kerékpáron Herencsénybe. Felmászva a toronyba, csalódottan láttam, hogy a legidősebb harang is csak 1883-ban készült. És nem Eperjesen, hanem Budapesten. Kérdeztem a plébánost, miért jelentett Eperjest?- Úgy tudtam - mentegetőzött. Közben 1954-ben megjelent Nógrád megye műemléki topográfiája. 11 Ebben, több esetben a koruknál fogva műtárgynak tekinthető harangokról is megemlékeztek. Egyszer, amikor a mű egyik társszerzőjével, Dercsényi Dezsővel (Országos Műemléki Felügyelőség) találkoztam, említettem neki, hogy e tekintetben a topográfia bizony hiányos. Magam már jóval több műtárgy harangot ismerek, mint amennyiről a topográfiában olvashatunk. Be tudnám-e járni a megyét és teljessé tudnám-e tenni a listát, kérdezte és milyen költséggel járna ez?- 600 forint - mondtam gyors fejszámolás után (Csak útiköltséget számoltam, napidíjat nem.) Dercsényi szó nélkül megadta az összeget, én meg vonaton, autóbuszon, legtöbbször azonban a kerékpáromon, valamint egy-kétszer a barátom, Réti Zoltán motorkerékpárjának hátsó ülésén bejártam a megye akkori 137 községe közül 135-öt. Ipolytarnócra és Osagárdra azért nem menten el, mert onnan szavahihető munkatárs megadta a pontos adatokat. Az adatgyűjtés eredményéről - levéltári kutatásokkal kiegészítve - be is számoltam.* 12 Híre járta, hogy egy endrefalvi ember sok régi pénz talált. Felkerestem. Nem tagadta le, sőt elő is hozott vagy nyolc-tíz I. Ferdinánd dénárt. Amikor rákérdeztem, meg is mondta, sok is van még belőlük. Felszólítottam, adja át a többit is, minthogy a törvény szerint minden a földben talált lelet a Magyar Állam tulajdona. Ezt már megtagadta. Hiába kérleltem, nem tágított.- Akkor megyek a rendőrségre! - mondtam emelt hangon. Máris fordult, és egy percen belül a kezemben volt a bögrével együtt, amelyben találták, mind a 806 ezüst érme. (A Rákosi időkben igen nagy tekintélyt vívott ki magának - a törvényes előírásokat nem egyszer túlteljesítve - a rendőrség!) Felkeresett 1956 májusában a gyarmati gimnázium egyik tanára. Elmondta, hogy az írásbeli érettségi vizsgák idején a nem érettségiző diákok nem tartózkodhatnak az épületben, de szabadságot sem kapnak, kell valamivel foglalkoztatni őket. Nem tudnának-e Genton István (szerk.): Magyarország műemlékei topográfiája. III. Nógrád megye műemlékei. (Budapest 1954). 12 Patay Pál: Nógrád megye harangjai. Művészettörténeti értesítő. 1958. 146-177. 19
