Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből

Salgóbánya, 1907, képeslap. (Póczos Sándor tulajdona)

A salgói kolónia képe

Salgóbánya, mint a magyar kapitalizmus jellegzetes szülötte, egyike a XIX. század második felében Salgótarján közigazgatási területén létrejött bányatelepeknek. A salgói bányakolóniát a Salgótarjáni Vasfinomító Vállalat létesítette 1869-ben a Salgó-hegy és a Medves-fennsík mélyében levő barnaszén kiaknázására, vasgyára kőszénnel való ellátásához. A salgói szén feltárását ausztriai, krajnai bányászokkal kezdték meg, akiket valószínűleg barakkokban szállásolták el A termelés kis munkáslétszámmal indult. A salgói iskola alapításának évében (1874) 65 munkás dolgozott a salgói bányában, ebből 7 gyermek. A munkások száma évről évre nőtt, 1882-re 177-en dolgoztak, 1883-ban már 255 bányamunkásnak adott munkát a bánya. A létszámemelkedés összefüggött az acélüzem fejlesztésével és a salgói szénszállítás gőzüzeműre való átállításával 1881 tavaszán helyezték üzembe a fogaskerekű mozdonyt.

A bánya üzemi és hivatali épületeivel, a szénbányászat műtárgyaival együtt kezdték építeni a lakóépületeket. 1881-ben hozták létre a bányatelepen a négy tűzhelyes kovácsműhelyt és ácsműhelyt, felépült a gépműhely és a fogaskerekű mozdony részére a mozdonyszín. A téglából épült, horganyzottbádog-tetős munkáslakások mellett az első épületek között emelték a tisztilakot, a bányagondnoki lakást, Zenthe Ferenc szülőházát és gyermekkori életének színhelyét. A salgói bányákban 1885-ben mintegy 320 munkás dolgozott, akik legnagyobb részt a társulat gyarmataiban találtak lakást. 1874 februárjában 51 tanulóval és 1 tanerővel megnyílott a Salgó-bányatelepi iskola, 1889-től pedig iparostanonc iskola is működött a telepen. Szervezetileg a vasfinomító, majd az acélgyár iskolájához tartoztak. Az 1890-es évek elején már működött az élelmezési üzlet, mint a salgótarjáni intézmény melléküzlete.3

3 Lizsnyánszky, 1968. 45, A budapesti országos kiállítás bányászati, kohászati és földtani csoportja (VI.) Bányászati és Kohászati Lapok 1885. szeptember 1. 116, 123.

173