Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből
A századfordulóra gyakorlatilag kialakult a salgói kolónia képe. 1898-ban az üzemvezető által készített kimutatás szerint a bányatelepen az összes munkás száma, azaz a bányamunkások és a műhelymunkások létszáma 245 fő volt. Közülük 174 volt telepített munkás, 70 pedig a szomszédos falvakból került ki. A salgói bányakolónián összesen 47 lakóház volt, amelyekben 122 lakás kapott helyet. A családos munkások számára a vállalat négy típusú lakást épített. A legnagyobb alapterületű lakások (30,85 m2) szobából, konyhából, éléskamrából álltak, és külön udvar és zöldségeskert tartozott hozzájuk. Az alig lm2-rel kisebb lakások (29,70 m2) ugyanilyen beosztásúak voltak, sőt még előszobájuk is volt, de csak 3 lakásnak volt egy udvara, viszont zöldségeskertje mindegyiknek volt. A következő kisebb terű lakástípus (20,53 m2) egy szobából és éléskamrából állott. Ezeknek a lakásoknak nem volt külön udvaruk, hanem 4-4 lakásnak volt egy udvara, de minden lakáshoz tartozott külön zöldségeskert. A legkisebb alapterületű lakások (14,85 m2) szintén szobából és éléskamrából állottak, de nem volt külön udvaruk, csak zöldségeskertjük. A nagyobb és jobb lakásokat a régibb és nagyobb családdal bíró munkáscsaládoknak adták, a kisebb lakásokat újabb, avagy fiatalabb munkások kapták. Munkáskaszárnyák nem voltak, de a hetente szombaton hazajáró munkásoknak 3 db 4,75x4,10 m2-es szoba volt fenntartva, amelyben 6-8 munkást helyeztek el. Ezekben a berendezést takaréktűzhely, asztal, padok és fekhelyek alkották.4 5 A társulat 1913-ban megjelent kiadványában a kolóniákról adott általános jellemzés sok tekintetben érvényes volt Salgóbányára is. „A társulati munkásgyarmatok, így Salgóbánya is a bányaüzem szomszédságában a helyi viszonyok által megengedett rendszeres formában vannak telepítve, széles néhol élősövény-szegélyekkel ellátott virágos kertek terülnek el A hivatali és középületek csoportjait gondosan kezek parkok körítik. A nyári mulatóhelyiségek rendesen kies kertekben foglalnak helyet. A telepek ez okból inkább üdülőhelyek benyomását keltik, a hiányosság annak a körülménynek tudható be, hogy a munkásnép osztatlan tömegénél a szépre és tisztaságra való hajlandóságot felkelteni eddig nem lehetett, s a gyarmatokon élő nagy gyermektömeg rombolásra hajló ösztönét az iskolának teljesen megszelídíteni nem sikerült. Ezért csak folytonos áldozat segítségével s nem egyszer a kényszerűségtől hajtott kemény szigorral lehet csupán a gyarmatok külső csinosságát és tisztaságát fenntartani. A gyarmati munkásházak használata tulajdonképpen ingyenes. A munkás keresete után 3-4%-illetéket fizet, ami a házanként kiosztott kert és földhasználat ellenértékéül szolgál A lakások a térmester közvetlen felügyelete alá vannak helyezve, aki a rend, tisztaság és közcsend fenntartására ügyel a folyó javításokat végezteti, és minden fontosabb dologról a gyári hivatalfőnöknek jelentést tesz. A kertek és ültetvények gondozását kertész végzi. ” Salgó-bányatelepen 1913-ban 144 lakás volt. A lakásokban 151 férfi és 146 nő, 284 gyermek élt. 1922-ben felépült az új iskola modern épülete, homlokzatán Papp-Váry Elemérné Magyar Hiszekegyének utolsó soraival. 1925 végén gyulladtak ki a villanylámpák a salgói bányatelepen. „Salgóbánya (490m) Salgótarjánhoz tartozó bányatelep, vagyis a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Rt. saját céljaira szolgáló szénbányája, a Medves-fennsík Ny-i szélén, Salgó vára alatt. Nagyszerű - délre néző - fekvésénél magasságánál és pompás erdei levegőjénél fogva, 4 Belitzky, 1963.19-20. 5 Jóléti intézmények i.m. 103, 137., Póczos. 2014. 118. 174
