Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
Olvasóköre, Keresztényszocialista Vas és Fémmunkások Acélgyári Csoportja, Acélgyári Tiszti Casinó). Ilyen jellegű egyesületük a salgótarjáni iparosoknak is volt: az ipartestület, amelyről korábban már esett szó. Ezek kívül az iparosok is részt vehettek más fentebb említett vallási, társadalmi, politikai egyesület életében is. Számarányukról adatok nincsenek, de bizonyítékok tevékenységükről igen: A Magyar Országos Véderő Egyesület Salgótarjáni Polgári Lövészegylete 1922-ben alakult 150 taggal: „Az elveszett háború, a nemzeti összeomlás, a proletárdiktatúra és a ránk erőszakolt trianoni békeszerződés nehéz sebeket ejtett országunkon. Mi, akik a demarkációs határ mentén élünk, összeálltunk egy táborba, a „Salgótarjáni Polgári Lövészegyesületbe", hogy a céllövészetet gyakoroljuk és szükség esetén magyar hazánk rendelkezésére álljunk" írták három évvel később, mikor 1925. július 28-án vacsorára hívták a Magyar Országos Céllövő Szövetség elnökét.83 84 Nem maradt ránk a tagság társadalmi megoszlása, de jelzés értékű, hogy a 32 vacsorára jelentkező között találunk két péket, egy-egy asztalost, cipészt, borbélyt, mechanikust, kőművest és vendéglőst is, tehát összesen nyolc kisiparost, többek között a postafőnök, mérnökök és egy gyárigazgató társaságában. Ebben az évben, 1925. szeptember 26-án alakult meg a Salgótarjáni Városi Levente Egyesület is. A támogató iparosok: Takács Ferenc, Timaróczky Sándor, Guttmann Mátyás, Sejbán Rezső, csupa ismert név a városban, aláírták az alapító nyilatkozatot, mely szerint: „...a Salgótarjáni Városi Levente Egyesület politikamentes, kizárólag társadalmi egyesület. Ha minden hazáját szerető magyar ifjú levente kötelezettségének eleget fog tenni, akkor hamarosan be fog válni a legnagyobb magyar jóslata, Magyarország nem volt, hanem lesz.1,84 A kisiparosoknak az ipartestületen kívül volt még egy gazdasági, vallási alapon álló egyesületük: a Salgótarjáni Keresztény Iparosok Fogyasztási és Általános Szövetkezete. Ez felerészben a városi keresztény kisiparosokból, felerészben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tisztviselőiből állt. Úgy gondolták, hogy a „szövetkezeti eszme pártolása minden hazafias keresztény magyar embernek kötelessége’’.85 Működésüket a város vezetősége nem nézte jó szemmel, kéréseiket rendre elutasították. A kisiparosok szerény hányada, alacsony jövedelmük ellenére rendre részt vett a Stefánia Szövetség salgótarjáni szervezete karácsonyi nyomorenyhítő akcióin. A tehetősebb polgárok, köztisztviselők neve között minden évben feltűnik 2-3 kisiparos neve is. Egy-egy cipészmester pedig ilyenkor a begyűjtött pénzadományokból fontos megrendelést kapott cipők készítésére.86 Az iparosoknak saját sportegyesületük nem volt, de 1924. június 21-én saját kuglizót nyitottak, ahová nem csak ipartestületi tagok, hanem más városiak is bebocsátást nyertek.87 A salgótarjáni kisiparosok tehát tevékenyen részt vettek a fiatal város kulturális és egyesületi életében, mindig hallattak magukról, ezzel is segítve, hogy a város elismert, megbecsült polgárai legyenek. 83 NML p.i. 5281/1925. 84 Uo. 5281/1925. 85 Uo. 9323/1924. 86 NML p.i. 195/1927. 87 A Munka, 2. évf. 1924. június 13. 4. L 168
