Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
Befejezés Összegzésül megállapítható, hogy a kisiparosok - ha nagy részüknek szerények voltak is anyagi lehetőségeik, jövedelmük, életvitelük fontos értékeket hordoztak Salgótarján város társadalmában, és ezt a város polgárai, az úri középosztály is elismerte, becsülte. Elismerték vállalkozó kedvüket, függetlenségüket, önállóságukat, tehát azt, hogy saját maguk urai. Mindez abból fakadt, hogy a kisiparos csak úgy tudott megélni, ha megbízható, szavahihető, becsületes volt, értett a szakmájához, konszolidált életvitelt folytatott, tisztességesen, takarékosan élt. A megbecsülést, tekintélyt jelezte például, hogy évente több kisiparos bekerült a városi képviselő testületbe, mint virilis, vagy hogy részt vettek az egyesületi életben és a városi rendezvényeken. A városi hetilap gyakran tudósított mindennemű rendezvényükről, sőt sokszor vezércikkben tárgyalta nehéz anyagi helyzetüket. A középosztály tagjai nem fordultak el tőlük, a polgármester is másokkal együtt rendszeresen részt vett ünnepélyeiken, táncmulatságokon, sőt még házasságokat is kötöttek iparos leánnyal, ifjúval. Nem is beszélve az anyagi támogatásról, melyben az ipartestület részesült. A kisiparosok tehát fontos, megbecsült rétegét alkották Salgótarján társadalmának, az egykori iparosok nevét még ma is sokan ismerik. 169
