Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
sajátítsa a szakmát, de ő az is, aki kiosztja a munkát, esetleg árul is. Az is gyakran előfordult, hogy a segéd, illetve a tanonc együtt lakott a kisiparos családjával, így még szorosabb kapcsolatba kerültek.68 A mester tehát a szakma mellett erkölcsi nevelésben is részesítette tanoncát: „a jó tanítómester tanoncának lelkivilágát is neveli és meggyökerezteti benne azt a hitet, hogy az életben a tudás, a szorgalom, a vevőnek jó és becsületes kielégítése, a versenyben az üzleti tisztesség követése az, amiből a siker fakad”.69 A tanoncoknak tehát nem volt könnyű életük. Két helyen kellett megállni a helyüket: az iskolában és a műhelyben is. Ráadásul, a segédekkel egyetemben nagyon kevés szabadság járt nekik: 14 nap egy évben.70 Szó sem volt tehát hónapokig tartó nyári szünetről. Pár év után, mikor lejárt a tanulóidő, akkor a tanoncot mestere bejelentette segéd (vagy tanonc) vizsgára, mellékelve a tanoncszerződést és a tanonciskolái bizonyítványt.71 Ha a vizsga sikerült, akkor a tanonc felszabadult, segédlevelet és munkakönyvét kapott. Ha a vizsga nem sikerült, akkor is megkapta a tanonc az okmányokat, de a segé- di gyakorlatát jóval meghosszabbították. A mesternek dicsőséget hozott mind tanonca, mind segéde sikere. Nem volt jobb reklám annál, mint egy ilyen cikk a városi heülapban: „Salgótarjáni iparos-segéd kitüntetése. A Falu Szövetség Barcson rendezett kiállításán oklevéllel tüntették ki egy földinket, Longauer Károly asztalos segédet. ... a kiállításra egy 640 darabból álló berakott mozaik asztak készített remekképpen. A kitüntetés egyben Patay István salgótarjáni asztalos mester szakavatottságát dicséri. ”72 Nem minden segéd maradt meg a kisiparban, és pár év elteltével saját ipart váltott ki, hanem egy részük a gyárakban, mint szakmunkás helyezkedett el (pl. lakatosok, villany- szerelők, kőművesek) ,73 A mestereknél tanulók legnagyobb része azonban a kisiparban maradt, és évek múltán ő is továbbadta a mestertől tanult szakmai fogásokat és értékrendet, aminek középpontjába a kemény és becsületes munkát állította. VI. Kulturális élet, egyesületek A korabeli kisvárosban nagyon élénk kulturális élet folyt, melyhez nagyban hozzájárultak az ipartestület rendezvényei. Ezek számos szórakozási lehetőséget kínáltak a város iparosainak és családtagjainak. Rendeztek kultúresteket, táncmulatságokat, színházi előadásokat, farsangi bálokat, ünnepélyeket. A kultúresteken általában egy meghívott városi polgár tartott kiselőadást, majd műkedvelő iparosok zenéltek, énekeltek, szavaltak. 68 L. Nagy Zsuzsa i.m. 69 Közigazgatási ismeretek i.m. 49. o. 70 Közigazgatási ismeretek i.m. 71 Uo. 72 A Munka, 4. évf. 1927. dec. 10. 3. L 73 L. Nagy Zsuzsa i.m. 165
