Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években

kocsigyártó22kovács

7

1

3

1

5

5

3

4

32

kőműves

5

4

4

2

16

25

4

6

7

10

22

könyvkötő1

1

2

1

1

lakatos

30

24

45

33

54

47

57

45

45

56

55

mérlegkészítő1műszerész1

23

5

4

2

2

nyomdász

1

1

11

3

4

4

5

4

4

órás-ékszerész

1

22

10

4

2

1

2

öntő1

3

1

4

2

2

1

1

pék2

3

6

6

2

18

14

puskamüves1reszelővágó21

1szabó

3

5

6

6

11

9

11

37

40

58

44

szíjgyártó

1

1

2

3

1

1szitás

1

1

1

1

2tetőfedő1

1

11

1

1üvegcsiszoló1

8

vegytisztító1

villanyszerelő

6

4

1

1

1

1

4

4

4

8

7

zománcozó1ismeretlen10

10

3

11

1

Mint a táblázat mutatja, egyaránt tanulták az akkor már kihalóban lévő szakmákat: köteles (kötélverő), reszelővágó, szíjgyártó, puskaműves, kocsigyártó stb., de új szakmák leendő képviselői is jártak az iskolába: műszerész, fényképész, fogműves, villany- szerelő, vegytisztító.

Legtöbben természetesen azok voltak, akik olyan szakmákat tanultak, melyeknek termékeire vagy szolgáltatásainak igénybevételére szinte minden nap szüksége volt az embereknek: ilyen volt az asztalos, borbély, cipész, hentes, szabó szakma.

Ugyancsak nagy volt a száma azoknak is, akik az esztergályos, lakatos, kovács, öntő, nyomdász szakmát tanulták ki, ők utána a városban működő nagyüzemekben helyezkedtek el.

Az erkölcsi nevelés

A helyi értelmiség nagy jelentőséget tulajdonított az iparostanoncoknak: „A mai súlyos gazdasági helyzetben, amikor minden ember, az iparos is, a kereskedő is, az ún. szellemi munkás is csak jóformán a mának él nem tudják mit hoz a holnap: mikor az

161