Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
jet csapatok az épületben hadikórházat rendeztek be. A tárgyak jelentős része elkallódott; még Vácról is kaptunk vissza leleteket. Amit Trautwein összegyűjtött, az egy egyszerű ládában is elfért. Igyekszem felkeresni a szakirodalomban ismertté vált lelőhelyeket, mint Kisterenyét, Pilinyt, Parassapusztát, a jelentősebb műemlékeket, mint a mátraverebélyi gótikus templomot, várromokat, pl. Hollókőt, Szandát, stb. Időszaki kiállítások rendezése is időt igényelt. Az ezekkel kapcsolatos fizikai munkákhoz, pl. tárlók, kiállítási dobok tapétázásához is segítséget nyújtottam. Madách és Mikszáth emlékszobák berendezése is a feladatomat képezte. De állami tulajdonba vett házak ingóságainak leltározásához is ki kellett szállnom az esetleges muzeális értékű tárgyak elkallódásának meggátlása végett. És így tovább. Egy másik kisebb ásatásom volt 1951-ben is. Már nem tudom mi végett, tavasszal Ecsegen jártam. Az iskolában a pedagógusok megostromoltak, hogy az „Ibnavár” (más verzió szerint Ekerontó Borbála vára) maradványait tárjam fel. Valóban állt-e valamikor ott egy vár? Falak nyomát ugyanis már nem is lehetett találni. Felajánlották erre a felsőbb osztályú gyerekek munkáját. Elvállaltam. Június 8-án került erre sor. Reggel a gyerekek óriási lelkesedéssel neki is láttak a munkának. Persze ők az ásatást kincskeresésnek értelmezték, és mindegyikük azon volt, hogy ő találja meg azt leghamarabb. Alig bírtam őket szép szóval kordában tartani, hogy ne kedvük szerint turkáljanak. A kezdeti nagy lendületbe előbb- utóbb bele is fáradtak. Ebéd után már igencsak noszogatni kellett őket, hogy este rendben hagyjuk el a terepet. Este egyébként egy érdekes égbolti jelenségnek lehettünk tanúi: az esthajnal csillag közvetlenül a sarlós újhold előtt állt, akárcsak a törökök zászlaján. A munka során a középkori várból jóformán csak köveket találtunk, úgy széthordták az egykori falakat építkezésekhez a helybeliek. Viszont kiderült, amiről nem tudtunk, hogy a vár helyén háromezer évnél is korábban egy bronzkori (hatvani, vagy füzesabonyi kultúra) telep létezett. Ősszel (IX. 28-X.3.) is ásattam, mégpedig Mátraverebélyen, a Kishegyen. Követ bányásztak itt. Négy részben bolygatott avar sír mellékleteit mentettem meg a pusztulástól. A múzeumalapító Nagy Iván könyvtára az épület egyik helyiségében csodálatos módon épen vészelte át a szovjet hadikórház hónapjait. A felettes könyvtári hatóságok azonban (talán 1951-ben, vagy 1952-ben) úgy találták, hogy annak nincs jelentősége a Palóc Múzeumban, de még Balassagyarmaton sem. Át is vették azt és el is szállították. Manga sem igen emelt szót ellene; a néprajzi kiállítás számára egy helyiséget nyert ezzel. Előzőleg azonban a néprajzi, régészeti, történelmi vonatkozású könyveket kiválogattuk és besoroltuk a Múzeum házi könyvtárába. Még egyetemista voltam, amikor már tudtam, hogy a megyének egyik jelentős bronzkori lelőhelye a dolányi Majorhegy. (A község nevét az 1920-as években változtatták Benczúrfalvára, az ott lakott és ott is eltemetett híres portréfestő Benczúr Gyula után.) Ahogy Gyarmatra kerültem, meg is akartam ismerkedni vele. De nemcsak szemre, közelebbről is. Mi is volt egykoron a Majorhegy. Be is jártam mind a domb fennsíkját, mind a lábát. Megállapítottam, hogy akárcsak Kisterenyén, a domb alja szolgáltatja a leleteket. Elhatároztam, hogy itt ásatást hajtok végre. Csakhogy a Palóc Múzeum nem rendelkezett erre fordítható összeggel. A legszükségesebb leletmentésre is a MMOK-től kellett költséget igényelni. Felkerestem a Majorhegy lábánál lévő egyik ház gazdáját, Veszelovszki Pált. Nem kellett győzködnöm, minden további nélkül hozzájárult ahhoz, hogy a kertjében ásathas- sak. 15
