Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
Felemelkedni, átkerülni egy másik rétegbe nagyon nehéz volt. Két úton volt lehetséges: tanulással vagy házassággal. Nézzük az elsőt. A salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium értesítőit lapozgatva kitűnik, hogy minimális a kisiparos szülők gyerekeinek a száma: az 1923-24-es tanévben például 106 tanuló közül mindössze 4 gyermek apja volt kisiparos.40 Ez a többi tanévben sem volt másképp. De a másik út sem volt gyakoribb. A városi hetilap nyolc év alatt két ilyen házasságról ad hírt. Az egyik szerint „folyó hó 15-én da. 5 órakor tartotta esküvőjét ifj. Takács Ferenc, az ipartestület elnökének fia, Nagy János városi tisztviselő leányával, Toncsikával”.41 Tehát az iparos elit vezetőjének fiáról van szó, nem pedig egy ismeretlen kisiparosról. A szakirodalmunk, ha az életmódot tárgyalja, a hangsúlyt a szobák számára, vagyis a lakásviszonyokra helyezi.42 Ezen kívül azt vizsgálja, mennyire modern és felszerelt a lakás. Sajnos a korszakra csak a budapesti adatok ismertek. Az évüzed végén az iparosok valamivel több mint 45%-a lakott szoba-konyhás lakásban, 33%-uk bérelt kétszoba-kony- hás lakást. A háromszobás lakás rendkívül ritka volt. Ebben az időszakban már csak 10- 12%-uknak volt azonos a műhelyük a lakásukkal, szemben a korszak eleji 47%-kal. Salgótarjánban is voltak jobb és nehezebb körülmények között élő iparosok. Egy polgármesteri irat írja le Tisch Gyula bádogos Fő utcai házát, amely két üzlethelyiségből, egy műhelyből, három lakószobából, egy cselédszobából (!), egy folyosóból, egy fürdőszobából, egy konyhából, egy angol WC-ből (kavics-betonnal készült pöcegödörrel) állt, valamint vízvezetékkel is fel volt szerelve (1000 literes tartály, amely a kútból szivattyúval nyerte a vizet). A konyha és a fürdőszoba vize pedig betoncsőben volt kivezetve a patakba.43 Ez a ház tehát jóval az országos átlag felett állt mind méretében, mind felszereltségében. Ez az egyik véglet. A szegények helyzetén csak a felülről jött segítség javíthatott. 1926-ban a városi képviselőtestület kislakások építését határozta el, melyre 1000 millió korona külföldi kölcsönt vett fel. Összesen ötvenkilencen jelentkeztek, közülük tizenhat volt kisiparos. Fel kellett tüntetni a gyerekek számát is. Jelentkezett nős, de gyermektelen kisiparos is, egészen a nyolcgyermekes borbélymesterig. Csak az juthatott kölcsönhöz, aki ki tudta fizetni a telek és a járda árát, az építkezés kezdetére biztosítani tudta az építési összeg 20%-ának megfelelő anyagot vagy az árát. Ha saját telkük volt, akkor tehermentesen kapták a kölcsönt. Ezeknek a feltételeknek mindössze heten feletek meg közülük.44 A két példa jól mutatja, hogy a kisiparosok lakásviszonyai is eltérően alakultak a városban. Valamivel egységesebben alakultak étkezési szokásaik. Hús, mivel drága volt, ritkán került az asztalra, hetente egy-két alkalommal. Sokkal inkább tésztaféléket és főzeléke40 Budapesti tankerület, a Salgótarjáni Chorin Ferenc magángimnázium értesítője az 1923/24, 1924/25, 1925/26 tanévekről, összeállította: Dr. Szabó Lajos igazgató 41 A Munka, 4. évf. 1927. máj. 27. 2.1. 42 L. Nagy Zsuzsa i.m. 43 NML p.i. 1983/1924. 44 NML p.i.197/1926., 5445/1926. 156
