Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
II. Az Ipartestület Miután az 1872.VTI.tc. megszüntette a céheket, szükség volt új, más jellegű szakmai szervezetek létrehozására. Az 1884. XVII.tc. oldotta meg a problémát, mely szerint a „legalább 100 képesítéshez kötött iparossal bíró község az iparosok kétharmadának a kívánságára. az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatásával és a törvényhatóság hozzájárulásával az iparhatóság által egyesület alakítható. ”21 Ezeket az országszerte megalakuló egyesületeket hívták ezután ipartestületeknek. Salgótarjánban az ipartestület 1886-ban alakult meg. Az ipartestületi tagság a 20-as években még önkéntes volt. Majd 1927. május 2-án a városi ipartestület rendkívüli ülésén elfogadták az új alapszabályzatot, mely szerint minden iparos iparjogosítványának elnyerésével egyidejűleg a testület tagja lett.22 A tagság kötelező tagdíjfizetést vont maga után, melynek nagyságát a jövedelmi viszonyokhoz igazították. A tagdíj nagyon alacsony volt, mindössze néhány pengő évente. A törvények előírták ipartestületi elnök és egy vezetőtestület megválasztását. Az utóbbi 20 tagból és 6 póttagból állt, akiket évente a közgyűlés választott. Csak azok vehettek részt a választáson, akiknek nem volt tagdíjbefizetési elmaradásuk. Ez pedig igen gyakori eset volt. A tagdíjbefizetés elmaradása nem tudható be sem a feledékenységnek, sem a szegénységnek. Valószínű, hogy a szegényebb kisiparosok azt látták, hogy a vezetők a jobb módúak közül kerültek ki, ezért hiábavalónak érezték részvételüket a választásokon.23 24 Az 1919-24 közötti időszakról nem maradt ránk feljegyzés az elnök személyéről. 1922-24 között az ipartestület elnöke Ponyi Antal, alelnöke Takács Ferenc volt. 1925-ben Vehovszky István lett az új elnök. Őt követte Timarovszky Sándor a vizsgált korszak végéig. Az ipartestület tisztségviselői közé tartozott még a háznagy, a pénztárnok, a könyvtáros és a zászlótartó is. A közgyűlés szavazott még az ipartestület zászlajáról, melyen kék mezőben Szent István ajánlotta fel a szent koronát az ország Védasszonyának.“4 Az ipartestület saját székházában folytatta tevékenységét, melyet 1901-ben építettek. A kis alapterületű épület földszintjén helyezkedett el a kamra, az italmérés és két iroda. Az emeleten pedig kettő darab 9,4 m x 5 m nagyságú terem állt a közgyűlés és a különböző közösségi programok rendelkezésére. Ezt a székházat az ipartestület nagyon hamar kinőtte, rövidesen felvetődött egy új épület létrehozásának gondolata. Később az olcsóbb megoldás, a bővítés mellett döntöttek. 1925. október 25-én, a külön e célra alakult építő bizottság első ülésén harmincezer pengő kamatmentes kölcsön felvételéről határoztak. Ez az összeg azonban kevésnek bizonyult. 1928. március 1-jén a székház bővítésének ügyében követség ment a kereskedelmi miniszterhez, aki tízezer pengő adományt folyósított az ipartestületnek. 21 dr. Figus Béla: A salgótarjáni ipartestület 50 éves története, Salgótarján, 1936. 5. L 22 NML p.i. 8008/1927. 23 L. Nagy Zsuzsa i.m. 24 dr. Figus Béla i.m. 152
