Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
régi járásbíróság épületének helyén építendő bérházra. A kétszintes házat emeletenként két háromszobás, hat kétszobás, nyolc egyszobás lakással tervezték, négy lakáshoz egy árnyékszéket, a lakásokhoz kamrát, vízvezetéket, csapokat szántak. A tervet a városi testület elfogadta. Szintén városi kisiparosok építették meg a város első illemhelyét, és javították meg a Pécskő és Tarján patak támfalát.15 A legnagyobb presztízzsel járó munka a református egyházközség templomának felépítése volt, melyet 1929. november 24-én szenteltek fel. Tervezője Prokisch János, építője Obrincsek Ernő kőműves kisiparos volt.16 Új jelenség volt a kisiparos nők számának a növekedése. Főleg a ruhaiparral kapcsolatos szakmákat tanultak ki (női szabó, cipész, cipőfelsőrész készítő, nőikalap-készítő), de volt közöttük fényképész és fogtechnikus is. A tanuláson kívül más módon is válhatott egy nő kisiparossá.7 Ha meghalt a férj, saját vagy hátramaradt kiskorú gyermekei jogán folytathatta férje iparát. Ha nem volt képesítése, felfogadhatott képesített üzletvezetőt, és így akár tanoncot is tarthatott. Ha újra férjhez ment az iparos özvegy, akkor is megmaradt az iparűzési joga. Ez is előfordult. Jól mutatja ezt egy korabeli házassági hirdetés: „Némi hozománnyal és kelengyével a háztartásnak minden ágazatához értő 39 éves gyermektelen iparos özvegye feleségül menne altiszti alkalmazotthoz vagy jobb mesteremberhez. EMII vagy özvegy, 1-2 gyermek nem akadály. Teljes című levelek kéretnek a lapkiadó hivatalába, - Hű feleség jeligére ”.18 A kisiparosok helyzetét tovább nehezítették a nagy adóterhek. Még a háború alatt bevezették a forgalmi, jövedelem- és vagyonadót, amiket ideiglenesnek szántak, de a háború befejeztével sem szűntek meg. A forgalmi adót ráadásul becslés alapján, átalányban kellett fizetni, ez pedig gyakran irreálisan magas volt, mert túl nagy forgalmat feltételeztek. Jövedelemadó csak azokat sújtotta, akik több, mint 1000 pengőt kerestek egy év alatt. Kereseti adót azokra róttak ki, akiknek jövedelme meghaladta a heti 20 pengőt.19 Ezek voltak a közvetlen adófajták. Ezeket az adókat figyelembe véve az ország összes közterhéből a legnagyobb részt az ipar és a bányászat fizette (30%), ezen belül a kisipar részesedése 16%, még a gyáriparé 13%.20 A közvetett adókat nézve, melyet mindenki fizetett, aki megvett egy-egy árucikket, ismét az ipar és bányászat vezetett 38,9%-kal. Ennek 45,54%-át a kisiparosok fizették. Tehát az adóterhek aránytalanul mindig a kisipart sújtották. A kisiparosok helyzetén az érdekvédelmi szervezeteik próbáltak segíteni, melyek közül a legjelentősebbek az ipartestületek voltak. 15 Uo. 6958/1926, 8682/1927. 16 Salgótarján történelmi kronológiája I. szerk.: Á. Varga László, Salgótarján, 1996. 17 Közigazgatási ismeretek i.m. 18 A Munka 1. évf. 1923. szeptember 8. 4. L 19 L. Nagy Zsuzsa i.m. 20 L. Nagy Zsuzsa i.m. 151
