Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Jakus István János: A közlekedés, az ipar és a városi fejlődés kapcsolata Salgótarjánban és környékén
XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY A KÖZLEKEDÉS, AZ IPAR ÉS A VÁROSI FEJLŐDÉS KAPCSOLATA SALGÓTARJÁNBAN ÉS KÖRNYÉKÉN JAKUS ISTVÁN JÁNOS Egy település fejlődésében rengeteg tényező megtalálható, ezek speciális kölcsönhatása nehezen vehető észre egy-egy konkrét város történetét elemezve. Azonban Salgótarján várossá fejlődése olyan rövid időtávon történt meg, hogy az adott korszak hatásait nagyon jól közelítve megállapíthatóak bizonyos kölcsönhatások a város urbanisztikai fejlődése, az iparosodás és a közlekedés kiépülése között. A fejlődés azonban területi alapon valósult meg a fenti tényezők segítségével, így nem csupán a város, hanem a környező térség fejlődésében is meghatározó szerepük volt. Természetesen ezek a folyamatok adott társadalmi fejlettségi szinteket is követeltek. Ez a gyors fejlődés egy érdekes városi lakosságot teremtett a XIX. század végére. A város tágabb környezetében az erdőgazdálkodás és az állattartás volt meghatározó, a terület gyenge minőségű földjein jelentős mezőgazdaság nem tudott megtelepedni. A terület török megszállás határzónájába tartozott, így több települése elnéptelenedett, jellemző volt az elvándorlás a területről ebben az időszakban. Ennek következtében később bizonyos területeken betelepítéseket végeztek. Salgótarján a XIX. század hajnalán kis és szegény településnek számított (gyakran kenyeretlen Tarjánnak hívták a környékbeliek). A terület legnagyobb földbirtokosa a Jankovich család volt, aki a salgói uradalommal együtt a falut is megvásárolta a Szluha családtól 1748-ban. Ekkor mindössze egyutcás, szalagtelkes településen alig éltek pár százan a Salgó és Tarján patakok alkotta Y völgyben. A Jankovich kúriát leszámítva a településen mindössze közelítőleg 120 darab kisebb vályogból épült és szénatetővel fedett épület volt megtalálható. A falu környezetében parcellák voltak megtalálhatóak a háztartási ellátás biztosításához1. A település és környéke alatti kőszenet 1766-ban fedezte fel Matussek Vencel és Fischer Antal a mai Eresztvény városrész területén. A kőszén kitermelése az 1840-es években kezdődik el. A kitermelés korai szakaszaiban a felszínhez közeli és széles kőszénmezők feltárása kezdődött meg, így a Salgótarjántól nagyobb Inászó település környékén nyíltak meg az első bányák a környéken. A kitermelés részben sikeres volt, mi1 Csík Pál (szerk.): Salgótarján története; Salgótarján, 1972 (Kiadta a Salgótarján Városi Tanács) 80-110. o. és Szvircsek Ferenc: A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálásában (Palócföld 93/1, XXVII. évfolyam január - február; Salgótarján LXX. rovat; Főszerkesztő: Pál József); Salgótarján, 1993 (Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata; Kiadta a Nógrád Megyei Köz- művelődési Központ) 121
