Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

tokkal kivitelezték, mivel a vasúti szállítás lassabb lett volna.

Kocsev Hrisztov igyekezett személyes jó kapcsolatot kialakítani a korabeli községi, városi, járási és megyei vezetőkkel, hogy az értékesítés zavartalanul folyhasson. Ez kölcsönös érdek volt, hiszen az 1950-es években a gyakran magántermelő bulgárkertészek „kikapcsolása” súlyos érvágást jelentett volna az amúgy is rossz közellátásra. A zagyvapálfalvai bulgárokat nem is erőltették a kollektivizálásra.

Kocsev Hrisztov „feketézése” (kereskedelmi kapcsolatai révén az akkoriban hiánycikknek számító fokhagymát szerzett be nagy tételben az Alföldről, és azt eladta) is tulajdonképpen a közellátás folytonosságát szolgálta. Az akkori hivatalos torz szemlélet és jogszolgáltatás szerint azonban ez bűncselekménynek számított. Mindenesetre a börtönből való gyakori „eltávozásai” talán nem csak a pénzének, hanem személyes kapcsolatainak is köszönhetőek.

Az 1945 utáni időszakban a bulgárokra valószínűleg úgy tekintettek, mint akik történetileg oroszbarátok, tehát - vélhetően így gondolkozott a rendszer - szovjetbarátok is. Bizonyos „védettségük”, a magánszektorban való működésük elnézése részben talán innen is eredeztethető. (Canev Miklós - mindenfajta ideológiai motiváltság nélkül tolmácsi szerepet vállalt 1945-ben a megszálló szovjet alakulatok mellett.) A helyi bolgárok direkt politizálást egyébként nem folytattak, sem a második világháború előtt, sem utána.

Egy esetben kivételt képez Mihail Dimiter Kocsev („Bulgár Misi”), Kocsev Hrisztov fia, aki fiatalos lelkesedésében (19 éves volt akkor) részt vett 1956-ban a zagyvapálfalvai szovjet hősi emlékmű ledöntésében. A forradalom után Misit elővették a karhatalmisták, de apja közbenjárására nem érte komolyabb bántódás.

1956-ban „Bulgár Jancsit” ismerősei hívták, hogy távozzon velük nyugatra. A válasz a következő volt: „Nekem itt van Amerika”.

A BULGÁROK ÉLETMÓDJÁRÓL

A bolgárkertészekről szóló leírások, illetve megemlékezések mindig megállapítják, hogy a bolgárok rendkívül szorgalmasan dolgoztak és emellett - jó értelemben, - nagyon igénytelenek voltak. Fölöslegesen nem költöttek, egyszerű körülmények között éltek, a bevételeiket visszaforgatták a kertészkedésbe, illetve jelentős pénzösszeget hazaküldtek Bulgáriába. Kocsmába soha nem jártak.

Megjelenésüktől sokáig ún. bunkerekben laktak, amelyek földbe vájt pincelakások voltak. A visszaemlékezők szerint gyakran az istálló jobban meg volt építve. Berendezésük a lehető legegyszerűbb volt. Egy 1950 körül származó emlék szerint egy hosszúkás helyiségből állt, melyben egy asztal állt székekkel, egy stelá- zsi, ágyak. A fűtésről sparhelt gondoskodott. A falakat egy-két plakát, egyszerű kép díszítette.

215