Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JA JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Mikor a gazda, olykor nagy sokára, mint Hriszto Kocsev is, végre rendes lakóházat épített (1952-53 körül), a bunkerben lakott tovább a részes - mint „Bulgár Jancsi” vagy Sztojkov Dimov („Imre bácsi”, „Dimo”) is sok éven keresztül. Canev Miklós házassága, 1918 után már rendes tégla házban lakott, földjei melletti saját háza a Bulgárföldön 1931-ben épült fel. Részesei, a mellette dolgozó bul- gárok viszont szintén bunkerben, vagy egyéb kezdetleges építményben húzták meg magukat. A második világháború után Zagyvapálfalvára érkező Szimjanov Sztojan („Berbera”), Canev Miklós kamrájában lakott kezdetben. Később az Alsópálfalva északi részén üzemelő téglagyár melletti építkezési felvonulási épületben laktak pár évig. Kuloff Péter szintén egyszerű, pontosabban szegényes körülmények között élt a későbbi BRG helyén álló viskójában. A Magyarországon töltött évtizedek alatt a helyi bulgárok életmódjukban sok tekintetben elmagyarosodtak. Mindez leginkább a táplálkozásukra volt jellemző. A Bulgáriában megszokott sok zöldségfélét, valamint a savanyított tejtermékeket továbbra is szerették, de sokkal több húst fogyasztottak. Kenyeret, pékárut nem sütöttek maguk, azt rendszerint megvásárolták. Minden mást azonban szinte mind maguk termeltek. Disznót hizlaltak, minden évben vágtak, azt magyar szokás szerint dolgozták fel. Baromfiudvaruk volt, tartottak libákat, kacsákat. (Bulgáriában a birka volt a fő húsforrás, de az ottaniak általában sokkal ritkábban ettek bármi fajta húst, mint Magyarországon.) („Bulgár Jancsinak” 1947-es Magyarországra érkezte után egy év kellett, mire megszokta a magyaros kosztot.) Kocsev Hrisztovéknál az 1950-es években gyakori menü volt az egyben sült karaj (a gazda nagyon szerette a húst). Sok bulgár eredetű ételt fogyasztottak azonban továbbra is. A levesekbe, amúgy bulgárosan, gyakran mindenféle zöldségfélét beleraktak, amit aztán savanyítva főztek joghurttal vagy tejföllel. Fogyasztották a jellegzetes balkáni ételt, a műszakát, a helyi gasztronómiát gazdagították olyan fogásokkal, mint pl. a bul- gáros zöldbab. Kedvelték a rántott-sült paprikát, padlizsánt sütöttek D utóbbit gyakran összetörték krémnek. Szerették a csigát is. Mint korábban említettem kocsmába nem jártak. Nem voltak persze absztinen- sek, alkalmanként megitták a magukét, de jellemzően otthon, családjuk, vagy honfitársaik körében. Kocsev Hrisztovról úgy emlékeznek, mint aki szerette a bort, de sohasem látták részegnek. Egy alkalommal elintézte egy vagon szőlő le- kapcsolását egy szerelvényről, melyből bort csinált. Canev Miklós módjával ivott; sajátos szokása volt, hogy a sört felmelegítve itta. A pálfalvai bulgárok vallásosságát vizsgálva kijelenthető, hogy aktív vallásgyakorlásról nem lehetett szó, mivel görög-keleti bolgár pap a visszaemlékezések szerint egyszer jött egy évben, január 6-a, vagyis az ortodox karácsony körüli időszakban. A pap áldást osztott, valamint beszedte az egyházi adót, a „párt bért.” 216
