Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Természettudomány - Prakfalvi Péter: A szendehelyi vasérc, festékföld és okker bányászatának, valamint a szén és a pirit (arany) kutatásának története

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J1 JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

3.2 A szendehelyi festékföld bányászata és felhasználása

A nyersanyag feküje a Dachsteini mészkő. A telep vastagsága 1,2—1,5 m. Mivel az agyagban található törmelék közül a legfiatalabb a felsőoligocén homokkő (ami vélhetően a „glaukonitos homokkő”, vagyis a Pétervásárai Homokkő F. heteropikus fáciese a Törökbálinti Homokkő Formáció), ezért az agyag kora ennél fiatalabb. 1950-ben még volt termelés.54 Frits József a korra vonatkozóan nem nyilatkozott.55 Fedője általában lösz. Színe fehér (ez volt a legkeresettebb, ebből készült a piktortégla), lila, okkersárga. Ferjancsics Jakab vállalkozó saját maga termeli és szállítja eladásra 1950-ben.

A Ferjancsics család generációról generációra adta át egymásnak a festékföld bányászatának ismeretét, aminek történetét Ferjancsics József (Szendehely, 2011. 11. 27.) foglalta össze:

1. generáció: id. Ferjancsics Jakab (?—1898): a IV sz. tárót használta és piktortéglát gyártott. A Kapáskúti-völgyben lévő házuknál volt malom, ahol őrölte (a malomkövet lovak forgatták) a festékföldet, az őrleményt beáztatta és formába öntötte. Ez volt a piktortégla, amit felhasználáskor összetörtek, összemorzsoltak és a festékhez keverték. A szendehelyi temetőben bányászkalapácsos sírkeresztje megtalálható (9. ábra). A keresztet „hárshegyi homokkőből” faragták.

9. ábra: id. Ferjancsics Jakab

^hárshegyi homokkoboF’ készült sírkeresztje a szendehelyt temetőben (Fotó: Prakfalvi P. 2011).

54 Jantsky, 1950.

55 Frits, 1951.

324