Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Természettudomány - Prakfalvi Péter: A szendehelyi vasérc, festékföld és okker bányászatának, valamint a szén és a pirit (arany) kutatásának története

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JUL .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

2. generáció: Feriancsics János (1882—1914): Nem foglakozott a festékföld bányászatával.

3. generáció: ifi. Feriancsics Jakab (1914—1987): Ő használta a Kapáskúti-pa- taktól Ny-ra lévő tárók közöl a legkeletebbit. Piktortéglát már nem gyártott, a kitermelt és válogatással tisztított festékföldet a bányánál halmokba rakták. Onnan előbb szekérrel szállították le az útra, de mivel ez igen nehéz és veszélyes művelet volt, falábon álló hengerded csúszdát építettek a bánya szintje és a Lósi-patak völgyében lévő út között. Ez Ferjancsics József szóbeli közlése alapján 1953—55 között működött. Ebben az időszakban innen vitték szekérrel a festékföldet Budapestre és Vácra. Egy szállítmány 10—12 q volt. A lovak már annyira ismerték a Vác-Szendehely közötti utat, hogy a hajtó aludhatott. A bánya 1947-től 1958-ig működhetett.

4. generáció: Ferjancsics József (1944—): Az édesapja, ifj. Ferjancsics Jakab bányájában, mint segéd dolgozott. Leginkább az volt a feladata, hogy a táróból kihozott, általában kevert színű agyagból kiválogassa a színes darabokat, így biztosítva a fehér színű festékföldet. Ferjancsics József (10. ábra) szobafestő és mázolóként dolgozott, a gyakorlatban is használta a festékföldet.

10. ábra: Ferjancsics József a Kapáskúti-patak völgyében lévő szülői háznál (Fotó: Prakfalvi P. 2011).

325