Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Veres Gábor: Múzeumok társadalmi szerepének változása Európa közepén. Általános tendenciák és az intézményi működés gyakorlata a múzeumi kultúraközvetítés, közművelődés módszereinek átalakulásában
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA.J{ Jl JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. A hazai intézmények azonban újraértékelték helyzetüket és felismerték azt, hogy a megmaradt kapacitással és lehetőségekkel még mindig jobb helyzetben vannak, mint a területi múzeumok vagy éppen a kisebb gyűjtemények. A példák azonban jól mutatják, hogy a „kisebb” intézmények is jelentős aktivitást fejtenek ki. Fontos a tervezés, melynek az infrastrukturális adottságokat, helyzetet is figyelembe kell venni. Mindenhol a saját lehetőségekhez kell a terveket igazítani. A példatárunkban szereplő szinte valamennyi intézmény pályázati forrásokból tudott fejleszteni. A múzeumi szakemberek a pénzügyi forrásoktól függetlenül is léphetnek az iskolák felé. A múzeumok és az iskolák mellett működő alapítványok, egyesületek számos helyen nyújtanak ehhez segítséget. A közoktatásban a tervezési kötelezettséget jogszabályok írják elő. A kormányzati és megyei tervezési szint mellett az iskoláknak pedagógiai és minőségirányítási programjai vannak. A múzeumoknak ma még mindig csak kisebb része rendelkezik stratégiai tervvel. Elsősorban azok, amelyek a fejlesztéseiket pályázati úton valósították meg. Ehhez elengedhetetlen volt az írásbeli, átgondolt és vállalható tervezés. Az elmúlt időszakban kiírt Európai Uniós pályázatoknál feltétel volt az iskolákkal kötött írásbeli megállapodás. így a pedagógiai programok és a múzeumi tervezés összehangolásra kerültek. A forrásszerzésnél a jövőben is előírható, hogy hasonló kapcsolódások jöjjenek létre. Minden közgyűjtemény kiállításához, illetve gyűjteményéhez kapcsolódóan igyekszik a közoktatás igényeit kiszolgálni. Nem várhatjuk azt, hogy tömegével fognak új múzeumokat, foglalkoztató tereket építeni a múzeumpedagógiai szempontok figyelembevételével. Ezért az eddigi gyakorlatnak megfelelően a saját adottságok között kell a feltételeket kialakítani. Fontosak a szemléltetőeszközök, a modern audiovizuális technika és persze a gyerekeket le kell tudni ültetni valahol. Sok jó példa említhető, de ezek azt mutatják, hogy a foglalkozás témája is visszahat a feltételrendszerre. A Miskolci Galériában például olyan múzeumpedagógiai órán vehetünk részt, ahol a kiállítótér egy pillanat alatt átalakult foglalkoztató teremmé. A földre ülőpárnák kerültek, a rajzok alá nagyméretű csomagolópapírok. Zsúrkocsin érkeztek a festékek, ragasztók, textilek, és kezdetét vette az alkotómunka. Azzal, hogy mindenki saját maga alakítja ki azt a „sarkot”, ahol dolgozni fog, az átrendezés a foglalkozás szerves részét képezi. A másik végletre lengyelországi példát említhetünk. A Przemysl-i Múzeumban színháztermi műszaki felszereltséggel bíró, kétszáz fős előadóterem épült, modern technikával, döntött nézőtérrel, ruhatárral, mosdókkal. Hasonlóan kiváló infrastruktúra várja a diákokat Széphalmon, a Magyar Nyelv Múzeumában is.51 Az egri Dobó István Vármúzeumban a Balassi-terem a közoktatás egyik bázishelye. A terem berendezése rusztikus, illeszkedik a 15. századi palota hangulatához. 51 A hivatkozott helyszíneken MOKK koordinátorként, szakfelügyelőként, illetve az intézményi kapcsolatok keretében személyesen gyűjthettem tapasztalatokat. 32
