Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Természettudomány - Prakfalvi Péter: A szendehelyi vasérc, festékföld és okker bányászatának, valamint a szén és a pirit (arany) kutatásának története
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÖZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Az Sze-II.-es ellenőrző fúrás teljesen más rétegsort adott, mint az Sze-I.-es. Ennek okát már nagyon nehéz lenne kideríteni. 1933-ban elkészül az Sze-II. és az Sze-III. fúrások végleges rétegsora.28 Mindamellett, hogy szénkutatás szempontjából mindkettő negatív eredményt hozott, földtani szempontból érdekes információkat is adott. Többek között az Sze-II.-es fúrásban eocén mészkőben (107,6—108,2 m között) egy 0,6 m nagyságú üreget harántoltak, ami egyértelműen barlangképződésre utal, viszont nincsen olyan információ, ami segítene eldönteni, hogy feláramló (hidrotermális), vagy leáramló (hideg karsztvizes) keletkezésű az üreg. Az Sze-III.-as fúrásban, 226,0—229,0, azaz 3,0 m vastagságú kiscelli agyagban (Kiscelli Agyag F.) „igen sok pirít” volt. Sajnos itt sincs semmilyen információ arra vonatkozóan, hogy milyen keletkezésűről lehet szó (hidrotermális vagy üledékes eredetű). Vitális István 1933-ban a sikertelen szendehelyi fúrások miatta javasolja az SKB Rt.-nek a szénjogok visszamondását.29 Id. Noszky Jenő a földtani térképezése alapján megállapította, hogy az oligocénben terresztrikus (szárazföldi) üledékképződés folyt, aminek roncsai Szendehelyen ismerhetők fel legjobban.30 A tarkaagyagokról, amelyek alapanyaga lehet a festékföldeknek a következőket írja: „A Ligurien képződmények legszebb feltárásai a szendehelyi völgyben észlelhetők. Az itteni előfordulás ugyan szorosabban véve, geológiáikig - egy a Nagyszáltól elvágott mellékrög számba megy, de morphológiailag már bele tartozik a nagy Oligocén-Miocén takarónak a rögök között kifejlődött üledék kitöltésbe, mely a környezet tanúsága szerint alapos vastagságban borította volt el a szendehelyi kis szigetkét és csak a fiatal eróziós folyamatok bevágódásai hozták fel újabban a napfényre. Itt a számos természetes és mesterséges feltárásban pompásan látható, hogy egyenetlen felületű, - valódi karsztos jellegeket mutató Dachsteinmészkő hepe-hupás felszínére, ill. annak mélyedéseibe - hogyan települnek bele a terresztrikus tarkaagyagok stb. /melyeket később a vetődéseken felbuggyanó hévvizek stb. erősen metamorphizálták/. És mint takarja el ezeket a transzgresszíve a hárshegyi típusú homokkő. Az utóbbinak a fedőjét, vagyis a Rupélien-Cattien képződményekkel való érintkezését is jól észlelni a vidéken: a Katalin völgy árkának északi oldalán, a Monyókrét felé vezető völgyszorosban. ” A szerző gyakorlatilag állást foglal abban, hogy a triász mészkő töbreibe eocén korú szárazföldi agyag települ, ami hidrotermális úton alakult át és ezt a hárshegyi homokkő fedi. Ebben az anyagban kerül először nevesítésre a szendehelyi festékföld és piktortégla. „Szendehely számos kis bányájában házi- iparszerűen termelik ki az eléggé keresett piktortéglát. ”31 28 Vitális, 1933. 29 Vitális, 1933. 30 Noszky, 1935. 31 Noszky, 1935., 1941. 31S
