Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Irodalomtörténet - Perger Gyula: Mocsáry Antal ismeretlen verse az 1816. évi napfogyatkozásról

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA

Hát Ez, az Embernek, Ereje, - és Pontya?

Hogy, így - el-hajjollyon, s’ lenyomja kis fontya.

Maga változandó, s’ Egy kis változáson Borzad, - s’ Sokszor akad, - Egy Pók’ hálozáson. - Nem tudván, hogy Ez - Jó, s’ Bölts Természet’ Rendgye És, Ő, a’ Nagy Kormány-allá, Azt - Engedgye. - Illyen az Értelem! - Elme! - Szív! - s’ Tudomány!

Ki Ezt - Nem Ipéti, vajmi le rogyik - hány! *

Az Utolsó Idők, még el nem jöttének Ámbár Napról-Napra majd - Kőzőlétenek Mellyben, a’ Természet, az Utyától el-ál Majd akkor az Élő, - rejtek-hellyt - Nem talál Látván, az Előre jövendő Jegyeket Végre az Egymásra olvadó hegyeket.

Csudák - Főiden, s’ Egén, a’ Világ - setéiben,

Vér, - Tűz, a - ! és köd-oszlop, s’ a’ hold borúi vérben. Akor lész’ az Urnák Rettenetes Napja!13 Jaj! Indulatinak, - ki volt akor - rabja!

Az Úr! Ki E Világ’ Tengelét úgy hajtya;

Hogy a’ Leg keményebb Sziklát is meg-hajtya Adgya, hogy Imádgyuk, az ő Fő hatalmát Érdem-nélkűl, tudván, már is Nagy Jutalmát,

Mert mint Ember tudom, hogy én Lélek vagyok s’ Mindenek érettem, alkadtak - E Nagyok!

Egy kis fordulattyát a’ Bőlts Természetnek Látom Serkentéssel. De - a’ Végezetnek:

Okát nem tudhatom, mért tőrténynek Ezek?

Elmét, - s’ Szivet Nyertem, méltán: figyelmezzek.

Ez - Már Kőtelleség! a’ Jót - Jónak lassam Egyenes Lelkemmel ébren találtassam, így bár mi Esset is, - Nem már - veszedelem,

Mert tenyeren hord majd, a’ Leg Főbb Kegyelem.

ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

13 Joel Profe:[ta] II. v. 30. és 31.

291