Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Irodalomtörténet - Perger Gyula: Mocsáry Antal ismeretlen verse az 1816. évi napfogyatkozásról

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA

UZEUM ÉVKÖNYVÉ XXXVI.

A’ Jó Természetnek Nap’ fogyatkozását Már többé Nem látom! E Szép változását Midőn eljő Újra, már Itten nem élek14 De - bizonnyal lészek akor - tsuppa Lélek! Majd győnyőrkedtetti lejendő Élőket És, majd vigasztallya, az Istent félőket,

Akor, - midőn rólam, Emlékezet sem lész’ Egy Ideig, - s’ Néha, Jó Maradék Fel néz Az Ég-felé sóhajt; mondván: - Hajdani Éle Ez is volt Nagy Apánk! Kit az Ég Kiméle Kévés Számú Ember - (mint kell) Őt’ Esmerte S’ Világ’ Szerentsejét, tsak kevesben - Nyerte De - Ez is hallandó, Reá - Egy Áldást hints Ő is Jó Őseit követvén - már - Itt - Nints!

Sz:[ent] András 24. Napján 1816.

Mocsáry Antal

IRODALOMJEGYZÉK

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IX. (Mircse-Oszvaldt). Budapest, Hornyánszky 1903. 61—62. hasáb

Természettudományi Közlöny, 22. (1890) 253. sz., 495.

An Unknown Poem by Antal Mocsáry on the Solar Eclipse in 1816

by Gyula Perger

Although Antal Mocsáry (bocsári) supremus iudlium (noble judge) became known in his age in scientific circles for his monograph on Nógrád county published in four volumes, as a lyricist he began ’publishing’ at the beginning of the 19th century. He kept writing poems for his own pleasure thinking not much of them, but perhaps encouraged by friends he had some poems published in printed form. In the documentary collection of the János Xántus Museum in Győr a manuscript is held related to the solar eclipse in 1816. The author publishes this poem now.

14 A’ most Élő, Csillág-visgáloknak vélemények az: hogy ezen Nap fogyatkozása, minden 64. Eszt:[endőben] látzatik Ez szerént Egyszer. És igy más tüneménynek kellett lenni a napban 1804. Esz:[tendő] 11. Februárjában], melly hoszszabb Ideig tartót, és sokai, nagyobb volt a Setétsége. Ezeket magam tapasztalasaból irom tsak.

292