Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA

ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

a sárgával, nem rendelkezik semmilyen anyagi színezettel; a fény, a csillogás tiszta visszatükröződése. A többi szín élete és jelentése a fényből származik, de az aranynak megvan a saját fénylő ereje, tehát az isteni fény szimbóluma. A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője. Dionisziusz ezt a színt a „létezők misztériumának” nevezte, „titokzatos jellemvonásnak”. A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre. Nem véletlen hát, hogy Uitz az aranyat vagy aranysárgát éppen a Szentháromságon alkalmazta. Uitz képén az absztrahált egyik szent színe a kék. A kék a transzcendencia szimbóluma. Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője. Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte. Az ikonográfiában, sötétkéket nagyrészt csak a Mindenható palástján, a Szűz, és az apostolok ruházatán láthatunk. A mandorla közepe az átváltozásban sötétkékre van festve, ugyanúgy, mint a győzelmes Krisztus ikon mandorlája, akit szeráfok takarnak el. E szín szimbolikája az isteni élet titokzatosságát jelenti. A másik szent barna színben jelenik meg, mégpedig angyalszárnyakat idézve. Valószínűsíthetjük, hogy Szent Mihály arkangyalról van szó, akit általában szárnnyal és harci öltözékben, karddal, pajzzsal vagy kopjával ábrázolnak. Ezt a feltételezést erősíti, hogy az ikonográfiában a lábánál a legyőzött sárkány a sátán megtestesítője áll, ugyanúgy, ahogy Uitz festményén is látjuk: az arkangyal lándzsájával szúrja le a Gonoszt, melyet fekete színnel, a bomlás, erjedés és a pokol színével jelzett. Ugyanez a jelenet játszódik le, - de nem ennyire absztrahált formában - Uitz Béla 1922-ben készített Harc című olajképén, melyet a Nemzeti Galéria őriz. Az Uitz által használt szín még a fehér, melyet nem a központi figurákon, mint inkább héttérszínként alkalmazott. A fehér ugyanakkor az ártatlanság színe is, mert azoknak, akik megtértek Isten azt ígéri, hogy bűneik fehérek lesznek, mint a hó.20 így az sem meglepő, hogy a fehér a nagy liturgiái ünnepek örömét is kifejezi. A keresztény hagyomány-ban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltá-madás színe.

Elemzésemben az ikonok színeinek szimbolikáját alkalmaztam Uitz Béla festményére. Uitz élete végéig maga is beható tanulmányokat végzett a színeket illetően, elképzeléseit rendszerré dolgozta, melyet először 1925-ben vetett papírra.

Az Ikonanalízis lila alapon című alkotása már az absztrahált formakísérleteken túlra, a Rodcsenko-féle fakturális anyagérzékeltetés irányába mutat, ami programként Analízis-sorozat lapjain tárul majd elénk. De hatott rá Malevics és Tatlin újszerűsége, értékteremtő szándéka is.

20 „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” (Iz.1.18)

278