Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA^JX JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Látjuk, hogy moszkvai tartózkodása óriási hatással volt művészetére. De ha alkotói periódusának korai darabjait vizsgáljuk, akkor is felfedezhetők műveiben a középkori ikonok sajátosságai. Bár Uitz indulásakor nem az óorosz ikonokból, hanem a nyugat-európai festé-szetből táplálkozott, mégis érdemes megfigyelni a hasonlóságokat. Ezeket ugyan nem tudato-san építette bele művészetébe, hanem a kor társadalmi változásaira reagált azokkal a témákkal, melyek archetípusa a Bibliából eredeztethető. Bár Uitz világszemlélete élete végéig inkább a proletárművészet által ihletett, mégis vannak konkrétan a Bibliára utaló alkotásai is. (Ádám és Éva a Paradicsomban, Utolsó ítélet, Krisztus-kompozíció, Levétel a keresztről, stb.) E feje-zetben tehát végigkísérjük Uitz Béla főbb témáinak ikonográfiái típusait, visszavezetjük ezeket az óorosz, illetve bizánci ikonok hagyományaira. A Madonna képek • Tejjel tápláló Istenanya, avagy a csönd kedvesei Uitz Béla: Szoptató anya21 Uitz Béla anyaságképeivel az élet folytatásának szimbolikáját fogalmazza meg. „A hagyományos alapmotívumot a középkori és kortárs művészet átér-tékelésével, a maga köznapi világának egyedülálló átlénye- gítésével vetette papírra. Eszménye a nyugalom, a szeretet és a boldogság volt.”22 Uitz Béla 1912-ben kötött házasságot Kassák Teréz- zel, Kassák Lajos testvérével. Felesége és családtagjai jó modellhez juttatták Uitzot, s számtalan műveinek szereplőivé váltak. Az anya gyermekével téma életművében kiemelkedő helyet foglal el. Az e témában készített műveinek minden lapja feleségét ábrázolja az 1913-ban megszületett kisfiúkkal, aki hamarosan meghalt. Uitz alkotásai az erős érzelmi kötődésről tanúskodnak. E műveiben egy sokévszázados ikonográfiái típust folytatott. Lírai felfogásában készült anya-gyermek ábrázolásai az orosz ikonok jegyében születtek, de a szent és a profán egyszerre van jelen az egyszerű, s örök harmóniát sugárzó nőalakjában. Nemes Marcell műgyűjtő figyelt fel először e rajzokra, s a gyűjteményébe bekerült darabokat 1915- ban kiküldte a San Francisco-i Világkiállításra, ahol Uitz elnyerte a grafikai aranyérmet. Kezdetben ábrázolásaiban azt az expresszivitást használta ki, melyet a fekete-fehér vonalak dinamikája tud nyújtani a fehér papíron. Sűrű vonalai 4. kép: Uitz Béla: Szoptató anya; papír, hidegtű; 240 x 177 mm 1916. DBM ltszl.81.575. 21 Uitz Béla: Szoptató anya; papír, hidegtű; 240 x 177 mm 1916. Domyay Béla Múzeum (DBM) ltszl.81.575 22 Bajkai, 1987. 12. 279
