Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA ^MÚZEUM ÉVKÖNYVEXXXVI. jAcJ M pL/mQ hogy Uitz kibővített címet adott ennek a művének. A kép felső sorában látunk három körformát, a Szentháromság szimbólumát: az értelem, érzelem, akarat, a kép alján pedig a három koncentrikus kört: test, lélek, és szellem hármas egységét. A központi alak két szent. Az egyik, a kékkel ábrázolt már eltávolodott a földi valóságtól, nem áll a talajon, míg a másik, a barna alak színeiben is a földhöz kötöttséget hangsúlyozza. Ez utóbbi valószínűleg egy harcos szent lehet, a belőle ki-induló szúró tárgy a négyszög jelképezte anyagi világot semmisíti meg. Ez a fekete anyagi eszme olyan erős, hogy a belőle kitüremkedő fekete vonal, az idea felnyúlik egészen az égig, és eléri a Szentháromságot. Ha nem érkezik időben a szent segítsége, talán megsemmisíti vagy az emberi szféra által teljes egészében felfoghatatlanná válik a felsőbbrendű világ. Uitznak e művén a színek szimbolikáját is érdemes végigkövetni. Számára a színek az évek folyamán mind fontosabbakká váltak. Korai lapjain elsősorban a hideg-meleg színek dinamikus egymásra hatása, kontrasztja foglalkoztatta. Legfeljebb egy-két szín jelenik meg: a keveretlen vörös-sárga és kék. Moszkvában azonban színkultúráját gazdagította a régi orosz művészet tanulmányozásával. A színt nem tekinthetjük egyszerű díszítőelemnek ez mindig a művészi nyelv része és a transzcendens világot próbálta megláthatóvá tenni. A középkori művészetben hangsúlyos fény-szimbolikát a nagy tekintélyű Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész nevével jelzett, neoplatonikus és keresztény tanokat ötvöző ókeresztény misztikus iratok inspirálták. A színszimbolikát is az ő tanaira támaszkodva használom az elemzésemhez. A fény „a jótól ered, és a jóság képe.” Az égi kartól a földi szféra felé a fény formájában közvetítődik „az isteni boldogság kegye”, s ez határozza meg az égi hierarchia struktúráját is. Először nézzük meg a fény és árnyék problémáját. Az ikon sohasem törekszik arra, hogy a valóság látszatát adja vissza, melyet a fény és árnyék ellentéte vált ki. Nincs meghatá-rozott fényforrás; a kép és a fény nincs elválasztva. A fény immanens, a képben van, és egye-nesen a szemlélőre sugárzik ki. A nyugati festészetben, a fény - árnyék játékkal párbeszédet alakítanak ki. Az eredmény: élő kapcsolat a két fél között. Az ikonon a kép a nézőre fénylik, aki csak annyit tehet, hogy megnyitja magát ez előtt a más világból származó fény előtt. A keresztény világban a színeknek meghatározott szimbolikájuk van. Uitz képén a fehér, a kék, a piros, a sárga és a fekete szín dominál. Nézzük ezeknek a jelentését. A sárgák vagy aranyak a kört jelképező szellemiségen jelennek meg. Az arany ellentétben 3. kép: Uitz Béla: Ikonanalízis Szentháromsággal és két szenttel 1921 olaj, vászon 156 x 143 cm MNG ltsz. 72.37. T. 277
