Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J Jk ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. ihletve, expresszív rajzi formába ültette át. Megfigyeléseiről kis vázlatokat is készített, igyekezett elraktározni magában a látottakat, hogy később - Bécsbe visszatérve - a vázlatok nagyméretűvé növekedve elevenedjenek meg. Tiszta színekből hozta létre kompozícióit, de nem a fauvesok hagyományát követte, hanem sajátos közép-európai módon a színt mindig alárendelte a vonalnak, a toll vagy ecset lendületes vezetésének. A moszkvai képeken hol csak egyetlen színnel, hol a három alapszínnel, néha az arany és ezüst lehetőségeivel dolgozott. Az orosz kortárs művészek közül csak kevesen (pl. Lentulov) voltak, akik olyan erővel - leegyszerűsítve és ezáltal fokozottabban hangsúlyozva - lényegítették képpé a moszkvai architektúrát, mint Uitz. ”1S Ikonanalízisek Uitz Béla nemcsak a régi orosz építészet remekeit rajzolta szívesen, hanem a régi orosz ikonok szépsége is magával ragadta a távolról érkező művészt. Az elsők között volt, akik az ikonfestészetet a maguk számára felfedezték, s művészetükbe beépítették. Uitz ugyanis abban az időszakban érkezett Moszkvába, amikor a megnőtt az ikonok iránti tudományos érdeklődés. A Kreml templomaiban megcsodált ikonosztázok Uitznak természetesen nem egyszerű úti élményt jelentettek. Ez ugyanis számos, korábban orosz földön járt magyar festőnek megadatott, művészetükre azonban nem volt hatással. Uitzot analitikus, teoretizáló hajlandóságán, valamint az élmény újszerűségén túl még egy tényező kényszerítette erre, s ez nem volt más, mint a már korábban említett orosz avantgárd, mely a múlt látszólagos tagadása ellenére kimutathatóan tanult a középkor mestereitől, és a kanonikus középkori formarendből levonható tanulságokkal hozták létre új, ikonszerű kompozíciójukat. Uitz ily módon született ún. ikonanalízisei tehát nem egy-egy korábbi mű expresszív átirata, hanem az ikonművészetből levonható tanulságok nyomán kipróbált egyéni szintézis konstruktivista ihletésű megvalósulásai. Nem a tudományos-esztétikai megközelítés igényével, hanem inkább a Nyugatról érkező, számára ismeretlen művészet szuggesztív hatása alatt fordult az ikonok felé. Pszeudo-ikonanalízisei nem merülnek ki adott ikonok konkrét elemzésében, hanem a látottak egyéni átköltésén alapszanak. Az ikoninspiráci- ójú nagy olaj képek mint átélt és megküzdött eredmények valóban unikális darabok. Olyasmiről tanúskodnak, ami az orosz avantgarde számára mint festészetük nemzeti öröksége kézenfekvő volt, de Uitz Béla művészetébe kívülről épült bele.16 Ikonanalízis című művei közül a Magyar Nemzeti Galéria és a moszkvai Puskin Múzeum is őriz néhányat. Ezeken az alkotásokon sajátos forma- és színelemek jelennek meg, nem pedig konkrétan ábrázolt szentek. „Azok az Ikonanalízisek, melyeket Moszkvából Bécsbe visszatérve nagyméretű vásznakon festett meg, a bi15 Bajkai, 1974. 112. 16 Baj kai, 1978. 205-207. 275
