Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd

NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA Ji ^MÚZEUM ÉVKÖNYVEXXXVI.

Hatalmaknak és az örök időktől Istennek szolgáló szenteknek helyes testi ábrázolására”. (...) „a főpapok is, mindegyik a saját egyházmegyéjében, ügyeljenek és törekedjenek arra, hogy a jó ikonfestők és tanítványaik régi minták alapján fessenek, s az Istent ne saját elképzeléseik és kitalálásaik alapján ábrázolják, mert a mi Urunk Jézus Krisztus testileg ábrázolható, Istenségét tekintve azonban nem ábrázoljuk, ahogy Damaszkuszi János mondta: ,,ne fessétek le az istenit, ne hazudjatok, tudatlanok, mert az egyszerűen láthatatlan és felfoghatatlan [érzékelhetetlen], testileg megjelenítve a képet hódolunk Neki és hiszünk Benne, és dicsőítjük a Szüzet, aki az Urat szülte. ”3

A zsinaton hozott határozatok nem tudták megállítani az orosz ikonfestészet minőségbeli romlását. A 17. századi Oroszországban láthatóan felgyorsult a hagyományos ikonfestészet bomlása. 115 évvel a „Százfejezetes” zsinat után a Nagy Moszkvai Zsinaton újból előkerül az ikonfestés kérdése, ahol hasonló döntések születtek, de ezek sem voltak képesek gátat vetni az orosz ikonfestészet hanyatlásának. A nagy kulturális központokban az ikonfestészet mind a kép felfogásában, mind technikájában fokozatosan festészetté alakult át, a centrumtól távol eső területeken pedig a hagyományt megőrző ikonfestészet a kezdeti tökéletlen állapothoz közeledett.4 Beépültek új művészi eszközök, a fény - árnyék játékának, az egyenes perspektíva és anatómia szabályainak alkalmazása megfogalmazódott az a követelmény, hogy a képek legyenek élethűek, és fejezzék ki a természetes emberi érzelmeket. Elterjedtek a zömében a nyugat-európai festészet által inspirált, ún. francia - típusú ikonok.

Awakum protopópa az óhitűek vezéregyénisége 1673 és 1675 között írt tanulmányá-ban foglalkozott a „külföldi vagy „német” módon festett ikonokkal. Már abból, ahogy az ilyen módon festett Krisztus képeket leírja, kitűnik a barokk stílus. Nyikon pátriárka ikonfelfogása majdnem teljes egészében megegyezett az Awakuméval és tükrözte az ún. istenszeretők álláspontját, akikhez annakidején mind Nyikon, mind Awakum tartozott. Még 1654. nyarán Nyikon, aki a cár távollétében irányította a fővárost, elrendelte, hogy „még a magas rangú állami tisztviselők házaiból is gyűjtsék össze azokat az ikonokat, amelyeket francia és lengyel mintára festettek, szúrják ki a szemeiket, hordják végéig Moszkván őket és büntetéssel fenye-gessék meg azokat, akik ezentúl ilyen minták alapján festenek ikonokat. ”5 Ebben a korszakban alakul ki a már IV. Iván korában is megfigyelhető, kezdeményekből, festészeti és tartalmi szempontból a szentképekből, az individuális portré, amely a főpapok és cárok körében - mint hatalmuk ábrázolása - népszerű volt.6

3 Vő. Lepahin, 1998. http://epa.oszk.hu/00800/00861/00008/1998_l_tl2.html

4 Lepahin, 1998. http://epa.oszk.hu/00800/00861/00008/1998_l_tl2.html

5 Uszpenszkij, 2003. 246.

6 Onasch -Cipin, 1999. 97.

269