Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA JJk .MÚZEUM ÉVKÖNYVEXXXVI. Leszkov, a 19. század jelentős orosz írója A lepecsételt angyal című kisregényében érinti az új művészeti iskolák káros voltát. „Az új művészeti iskolákból kivész az érzés, az értelmet legyőzi a hiúság. Nincs bennük ihlet, lelkesedés, mindenkit csak földi dolgok érde-kelnek, mindenkit földi szenvedélyek vezetnek. Új festőink azon kezdték, hogy Mihály arkangyalt Patyomkin hercegről festették meg, s most már ott tartanak, hogy Krisztust, a megváltót zsidónak ábrázolják. Mit várhatunk az ilyen emberektől? Festenek még majd mást is, és azt fogják kívánni, hogy istenként imádjuk: hiszen Egyiptomban bikát és bogarakat imádnak. De mi nem hajolunk meg az idegen istenek előtt, és nem akarjuk, hogy a Megváltót így ábrázolják. Bármilyen művésziek is ezek a képek, mi kegyeletlenséget látunk bennük, és elfordulunk tőlük, mert atyáink hagyománya azt tartja, hogy a szem gyönyörűsége megzavarja az értelem tisztaságát, mint ahogy a szökőkút tisztátlan csapja beszennyezi a vizet. ” „A szentírást nem mindenki érti meg, márpedig aki nem érti meg, annak lelkében az imádság sem áraszt világosságot: »van, aki mikor a nagy és gazdag adományról« hall, mindjárt pénzre gondol, azt áhítozza, és azért imádkozik. De ha maga előtt látja a képet, amely az égi fényességet ábrázol-ja, akkor elgondolkozik, megérti, hogy az életnek magasabb céljai vannak, és ráébred, hogyan lehet elérni azokat, mert a kép olyan egyszerűen és érthetően mutatja meg, mit kell tennie: az ember mindenekelőtt könyörögje ki lelkének az istenfélelem adományát, akkor mindjárt könnyebben halad fölfelé, lépcsőről lépcsőre, egyre könnyebben teszi magáévá ezeket a magasztos adományokat, s idővel semmibe veszi a pénzt és a földi dicsőséget, mert az Úr szemében mindez csak undokság. ”7 Az orosz irodalomban ezt a témát már 1833-ban N. A. Polevoj is leírja A festő című elbeszélésében. A főszereplő panaszt emel az ikonfestők romlott erkölcseiről, míg a régi ikon-festők a püspökök áldásával festettek. „Az orosz irodalomban itt jelenik meg először az ikon-festészet és a festészet konfliktusa a művész lelkében. ”8 A 18. században az orosz ikon sok elemet átvett a latin világból, a klasszikus építészeti ízlést, az oszlopokkal, portikuszokkal, drapériákkal díszes épületeket, a fás-ligetes tájakat, a tájképet és a kék eget ábrázoló háttereket, amelyek az ikonok hagyományos, jelképes tartalmú aranyát és vörösét helyettesítik. Ettől az időtől kezdve már nem lehet helyi orosz iskolákról beszélni. Az állami központosítás és a nyugati modellértékűnek tekintett kultúra terjedése megsemmisítette a fennálló különbségeket. Bár megőrzik a hagyományos ikonábrázolási módszert, nyilvánvalóak a nyugati művészetre jellemző elbeszélő és naturalista elemek.9 Az itt idézett Az ikon című könyvben a szerzők például Krisztus szenvedésének ábrázolását hozzák fel példaként. Ez a téma ugyanis elképzelhetetlen lett volna a ha7 Leszkov, 1979. 8 http://lepahinvalerij.uw.hu/magyar/kozepframe/cikkek3.htm 9 POPOVA-SZMIRNOVA-CORTESI, 1996. 270
