Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA UZEUM ÉVKÖNYVÉ XXXVI. AZ IKON DESZAKRALIZÁLÓDÁSA - UITZ BÉLA ÉS AZ OROSZ AVANTGÁRD SHAH GABRIELLA Tanulmányomban az orosz ikonfestészet Uitz Béla (1882—1972) művészetére gyakorolt hatását elemzem többek között a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi - gyűjteményében és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő Uitz művek alapján. A salgótarjáni múzeum gyűjteményében 75 darab Uitz alkotás van, melyet Mihályfi Ernő (1898—1972) politikus, publicista, újságíró gyűjtött. Az összesen mintegy 800 darabot számláló kollekció átfogó képet nyújt a 20. század első felének legjellegzetesebb hazai művészeti tendenciáiról. Mihályfi Ernő halála után özvegyétől a képzőművészeti anyag egy jelentős része a múzeumba került. Uitz Béla művei mellett megtalálhatók még igen nagy számban többek között Derko- vits Gyula, Borsos Miklós, Czóbel Béla, Rippl-Rónai József, Egry József, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Márffy Ödön alkotásai. A tanulmányom bevezető részében átfogó képet nyújtok az orosz ikonfestészet újrafelfedezéséről, és annak az orosz avantgárd művészetre, majd pedig az egyetemes művészetre gyakorolt hatásáról. Fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk az ezen az úton elindult deszakralizációs folyamatról is, melyről már a 17. században is vitairatok szóltak. A legnagyobb elszakadás azonban a 20. század elején következett be az avantgárd művészettel. AZ IKONOK ÚJRAFELFEDEZÉSE A 19. és a 20. század fordulóján a világ szellemi forradalmak lázában égett, széthullottak az addigi világnézetek is. A képzőművészek sem elégedhettek meg a látható világ leképezésével, hiszen már természettudományosán is igazolt, hogy a világ más nagyságrendekben - atomi és kozmikus méretekben - egész más, mint ahogy ezredéveken át láttuk. Európában az impresszionizmus forradalma után felgyorsult az útkereső művészeti mozgalmak születése. Egyre másra keletkeztek az „izmusok” s a művelt orosz művészek frissen át is vették ezeket. De közben keresték saját nemzeti identitásukat is. „A festészeti törekvések megújhodási folyamata, mely Franciaországban évtizedeket vett igénybe, Oroszországban szinte tizenöt esztendő alatt lezajlott. ” - írja Jevgenyij Kovtun Orosz 267
